Váratlan vendégek: szivárványmadarak a fényképezőgép lencséje előtt

Tudjátok, hogy mi történik akkor, ha az ember szenvedélyesen szereti a munkáját? Az, hogy amikor szabin van, akkor se csinál mást, mint egyéb dolgos napokon: fotózni megy (esetemben legalábbis biztosan). A különbség annyi, hogy nincs megkötés, sem határidő. Elindultam szarvast fotózni – ki tudja, hányadszor. Tudod, klasszikus forgatókönyv: korán kelés, bepakolás, túlélő kajakészlet a kocsiba, remény a zsebbe. Még azt sem tudom, hogy végül a szarvas kint volt-e azon a reggelen, mert nagyjából félútig jutottam. Az erdőbe vezető út mellett megpillantottam egy hatalmas löszfalat – lyukakkal. Ez azt jelenti: stop! Félreálltam, és figyeltem. Lehúztam az ablakot, összeraktam a fényképezőt, és csendben figyeltem. Nem hiába. Pár perc múlva feltűnt egy gyurgyalag. Aztán még egy, és még egy. Tíz-tizenöt percen belül már csak kapkodtam a fejem, akkora volt a sürgés-forgás. A szarvast ezen a ponton el is felejtettem. Legalább öt gyurgyalag cikázott a fejem fölött, aztán leültek egy bokorra, mint akiknek ez a természetes színpad. És valahogy tényleg az volt.

A gyurgyalag a madárvilág divatmániása. Mintha a szivárványt rendelte volna magára szabásmintának. Kékség, türkiz, rozsdabarna, sárga – és még így sem túl sok. Ja, és repülni is tud, nem is akárhogy. Képes a levegőben elkapni a zümmögő zsákmányát, és olyan ügyesen manőverezik, hogy egy helikopter is megirigyelné. A gyurgyalag amúgy rovarokat eszik: szitakötő, lepke, sáska szerepel az étlapján. Darazsat és méhet is, de kitépi a fullánkjukat és a méregmirigyüket, mielőtt lenyelné őket. Okos, nem? Tele van trükkel ez a madár. Afrikából jön vissza tavasszal, hosszú utat tesz meg csak azért, hogy nálunk fészkeljen, lyukat ásva a partoldalba.

Szarvas helyett gyurgyalag

A gyurgyalag az a faj, amit ha direkt keresel, sosem találod – legalábbis velem mindig így volt. Már többször nyomukba eredtem, de csak meleg szél, egy kósza varjú meg a csalódottság jött velem haza. Mondjuk az kétségtelen, hogy az állatok fotózásához elengedhetetlen két tényező, és mindkettő töménytelen mennyiségben: idő és türelem. Most volt mindkettő. És amikor pont nem a madarakra fókuszáltam, akkor mégis ők jöttek. Szóval a szarvas most kimaradt, de kaptam valamit, ami még jobban megdobogtatta a fotós szívem. Úgyhogy a mai reggel ismételt tanulsága: nem baj, ha nem jön össze, amit akarsz. Néha annál sokkal színesebb dolgok repülnek be a látómeződbe.

Megjegyzés a fotókhoz:
A gyurgyalagokat legtöbbször egyesével sikerült lencsevégre kapnom, nem nagy rajokban mozogtak, és a röptük is gyors, szinte kiszámíthatatlan. Készült néhány olyan sorozatom is, ahol a madár mozgását követve több fotó készült egymás után, és ezekből néhány képen összeállítottam egy-egy repülési jelenetet. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem szoktam manipulálni a képeimet: az alapfotók most is érintetlenek maradtak. A kompozit képek kizárólag a látvány és az informativitás kedvéért születtek – így jobban követhető a madár mozgása, és talán még különlegesebb is a pillanat, amit mutatnak. Szóval semmi trükk: csak egy kis technikai játék a természet varázsával.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park csodálatos felvételei egy percben ezekről a szivárványmadarakról: