A Kinizsi-vár utolsó lakója

Kinizsi Pál hajdani rezidenciáját alig 70 évvel ezelőtt hagyta el az utolsó lakója. De nem is akármilyen utolsó lakó volt ő, hanem egy igazi úrnő, akit a falu csak Királynénak nevezett. Pedig nem volt ő sem úrnő, sem királyné, hanem egy özvegy cselédasszony, aki a Zichyknek köszönhetően költözhetett be a gótikus falak közé. A Kinizsi-vár utolsó lakója Király Liza volt – írja a vazsonyko.blog.hu.

A vár legendássá vált utolsó lakója kiköltözését újságcikkek és anekdoták is megörökítik. Kevesen foglalkoztak azonban a legenda és vidám történet mögött lévő vázsonyi hölggyel, akinek még a születési neve is a feledés homályába veszett – ez idáig.

Ki volt Kinizsi-vár utolsó lakója?

Gombosi Karolina 1887. március 10-én Gombosi Erzsébet („Örzse”) törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot a Somló lábánál fekvő Tüskeváron. A korabeli szokásoknak megfelelően már másnap megkeresztelték az újszülöttet, ezt követően a történeti nyomok elvesznek.

A következő fejezetben már Nagyvázsonyban találjuk a 19 éves leányzót, aki 1906. november 25-én feleségül megy a Todesco család napszámosaként dolgozó Kőnig Józsefhez. Házasságukban két lány született. Kőnig József tősgyökeres nagyvázsonyi volt, 1880. április 22-én Kinizsi városában látta meg a napvilágot. Cselédként a helyi uraságnál dolgozott: ez 1913-ig a Todesco/Lieben famíliákat jelentette, 1913-ban pedig Zichy Béla vette vissza a vázsonykői uradalmat. Kőnig Józsefné a Népszabadság által készített riportban elmondja, hogy egy hold föld és négy szekér fa volt többek között férjének a fizetsége. A Kőnig család emellett kapott egy cselédlakást is. Király néni egy ízben még a grófnak is főzött, akinek nagyon ízlett az elkészített menü.

Király néni „Józsiját” 1914-ben besorozták, s végigharcolta a nagy háborút. Kőnig József a padovai Giusti-villában megkötött fegyverszünet előtt alig egy héttel, 1918. október 27-én Udine térségében halt hősi halált. A 31 éves özvegy ekkor két lányával egyedül maradt, s a cselédlakást is el kellett hagynia. Gróf Zichy Béla az özvegynek 

• Csepelyen lévő házakat és a 
• Kinizsi-várat ajánlotta fel. 

Király néni erre így emlékszik vissza: „Az a Csepely csupa pusztaság volt, mit csináljak ott? Akkor már két lányom volt, elfogadtam az öregtornyot.”

Özvegy Kőnig Józsefné így került a nagyvázsonyi Kinizsi-vár lakótornyába. Ezt követően már nem Gombosi Karolinnak vagy Kőnig Józsefnének nevezték, hanem új neveket kapott: ő lett Királyné, Király Liza, a gyerekeknek pedig Király néni. Hogy miért Király? Egyrészt sváb származású férjének a neve magyarul királyt jelent, másrészt pedig ki más lakhatna egy középkori vártoronyban, mint egy királyné?

A várban eltöltött évek

Király néni a lányaival tehát 1918-19 körül beköltözött a vártoronyba. Miután lányai kirepültek a fészkükből, ő maradt a Kinizsi-vár utolsó lakója. A várudvaron libákat és más háziállatokat tartott és sok vendége volt. Volt, hogy turisták érkeztek, s volt, hogy a helyi gyermekek rohangáltak a várban, akiket ámulattal töltött el a különleges lakás. Király Liza a várba térő gyerekeknek többek között a várat és kolostort összekötő alagútról mesélt, de volt olyan is, hogy rögtönzött helytörténeti előadásokat tartott az újdonsült úrnő. 

Az utolsó lakó a vártorony első emeletén lévő helyiségben élt. A romos állapotban lévő szobát a maga módján helyrehozta, az ablakokat és „lőréseket” leszigetelte és eltorlaszolta, a kályhája füstjét pedig a második emeletre vezette fel. A leleményes vázsonyiak pedig gondoltak egyet, s ebbe a füstös szobába (lovagterem) vitték füstölni a húst disznóvágás után. Királyné „ásatásokat” is végzett, az első emeleti „őrszoba” padlóját felbontotta, s megtalálta a „hajdani tömlöcöt”, ami eredeti funkcióját tekintve valószínűleg élelmiszerraktár volt, de sokáig várbörtönként is funkcionált a torony.

Király néni már több mint három és fél évtizede élt a várban, amikor két fiatalember, Zákonyi Ferenc és Éri István megálmodta a Kinizsi-vár feltárását és renoválását, amely 1955-ben kezdetét is vette. A munkálatok jól haladtak, s eljött a nap, mikor az ásatás vezetői leültek a vár úrnőjével, hogy elmondják neki, el kell hagynia az öt és fél évszázados tornyot, cserében az egyik lányánál biztosítottak volna neki lakhatást. Király néni azonban ellenállt, nem volt hajlandó kiköltözni, mondván, a tornyot az uraság neki adta. Az ásatást vezető Éri Istvánék ekkor elkezdtek időhúzásra játszani, várták, hogy mikor unja meg a feltárással járó kellemetlenséget, ami egy idő után bekövetkezett. 

A vár elhagyása

A kiköltözés során kötélen kellett leereszteni Királyné bútorait és használati tárgyait, és a Prell Gergely várkapitány által elmondott legenda szerint az úrnő ragaszkodott ahhoz, hogy a tyúkjait a régészek fogják meg, s vigyék új lakóhelyére, az Édes Gergely utcába. A falubeliek még ma is nevetve mesélik a rémült tyúkok után rohanó régészek komikus történetét.