A reptéren meg kellett innia a szenteltvizet, most különleges járműveket áldott meg vele (+ fotók, videó)

A motorszentelés nem csak hagyományként, hanem közösségépítő és lelki feltöltődést nyújtó alkalomként is szolgál egyesületi tagoknak és nemtagoknak egyaránt – lévén minden motorost szeretettel várnak a szervezők, tekintet nélkül klubtagságukra, városukra. Az esemény különösen meghatóra sikerült, hiszen emlékezéssel is összekapcsolódott. A Veszprémi Motoros Egyesület (VME) által szervezett program vasárnap délelőtt indult Veszprémben, ahol már fél tíz körül gyülekeztek a motorosok. A parkoló megtelt a kétkerekűekkel, és ami igazán feltűnő volt, az a jó hangulat és az összetartozás érzete – kézfogások, ölelések, ismerős biccentések mutatták: ez nem csupán találkozó, hanem egy közösségi esemény.

A motorszentelést idén Kulcsár Dávid atya végezte, aki rövid, közvetlen hangvételű megnyitója után egy példabeszédet is megosztott a jelenlévőkkel. A motorokat és gazdáikat együtt áldotta meg, és szavai nemcsak a járművekre vonatkoztak, hanem a közlekedésben résztvevő emberekre is. 

– Ezek a motoros találkozások is lehetőséget teremtenek arra, hogy megmutassuk azokat az értékeket, amiket Jézus is képviselt. Sok-sok élményt kívánok nektek, nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is. Amikor útra keltek, jusson eszetekbe, hogy volt egy pap, aki ma megáldotta ezeket a járműveket. Amikor részt vesztek a közlekedésben, emlékeztessen a mai nap titeket arra, hogy a forgalomban is tegyetek úgy, mint Jézus tanítványai – mondta az atya.

A megnyitó egyik legkedvesebb mozzanata az volt, amikor az atya feltárta a jelenlévők előtt, hogy ő volt az, aki nemrégiben a repülőtéren nem vihette fel a fedélzetre, ezért a biztonsági ellenőrzés előtt gyorsan meg kellett innia a szenteltvizet. Mint kiderült, most is ugyanaz a kis tartály volt nála – ez a történet mosolyt csalt az arcokra.

Motorszentelés után megemlékezés

A szertartást követően a motorosok konvoja Gyulafirátótra indult, ahol a tagok megkoszorúzták 2016-ban elhunyt társuk emlékhelyét. Berki Mariann 41 évesen, tragikusan fiatalon vesztette életét egy türelmetlen autós hibája miatt, vétlen áldozatként. A helyszínen álló fejfánál csendben, mécsest gyújtva emlékeztek rá a résztvevők. Nem voltak hangos szavak, de annál nagyobb volt a tisztelet és az összetartozás érzése. A néhány méterre, a 82-esen haladó autók is lassítottak. 

A megemlékezés után a VME csapata túrára indult a Balaton-felvidékre. Nyolcvanhét motorkerékpáron, gyönyörű időben, kellemes tempóban tette meg a mintegy száznyolcvan kilométeres távot a százhúsz fős menetoszlop. Az út során a természet szépsége, a közösen megtett kilométerek és a csendes emlékek egyaránt jelen voltak. Kanyargás a festői Káli-medencében, ebéd, fagyizás – nem kell ennél jobb program a vasak szerelmeseinek. 

Ez a nap nemcsak szezonnyitó volt, hanem egyfajta lelki újraindítás is – amiben a gépek ugyan fontos szerepet kaptak, de a hangsúly mégis az embereken volt. Azokon, akik minden tavasszal újra és újra elindulnak, nemcsak az utakra, hanem egymás felé is.

Az alábbi videóban Dávid atya mesél a szentelvíz-ivásról, valamint látható a motoros menetoszlop gyulafirátóti emlékhelyhez érkezése: