2025.06.16. 10:30
Amikor a test még fél, pedig már nincs miért
Leül melléd. Nem mond semmit. Nem néz rád, csak piszkálja a körmét vagy a telefont. A csend sűrű lesz. A gyomor összeugrik. Már keresi is az agy a hibát: mit rontottál el megint? Pedig lehet, hogy semmit. De a test már régen eldöntötte: baj van.
Sokan így nőttek fel. Egy pillantásból kellett megjósolni, mikor jön a vihar. Ha anya arcán feszülés volt, abból bármi lehetett. Ha apa dühösen csapta le a kulcsot, az azt jelentette: most mindenki húzza be fülét-farkát. A gyerek megtanulta, hogy a másik hangulata fontos.
Forrás: pexels.hu
Ez a tanult éberség marad. Felnőttként is mert, a test emlékszik, a rosszkedv veszélyt jelentett – és úgy tűnt, azt is neked kell megjavítani, de bármennyire tudja az agy, hogy most minden rendben, a szív mégis hevesebben ver, ha a másik csak egy kicsit is más kedvet mutat a megszokottnál. Pedig lehet, hogy csak fáradt.
Nem veled van baja és talán épp ez a legnehezebb: ezt megérteni. Aztán lassan megtanulni, hogy nem minden árnyék rólad szól.
