2025.07.03. 21:30
Emlékezés Bárdy Margitra
2025. június 14-én, életének kilencvenhatodik évében Münchenben meghalt Bárdy Margit nemzetközi hírű magyar festőművész, díszlet- és jelmeztervező, számos tévéfilm és színpadi előadás közreműködő alkotója.
1929-ben Magyaróváron született Kreibich Margit néven. 1948–1952 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, ahol Bernáth Aurél, Bencze László, Bortnyik Sándor és Barcsay Jenő növendéke volt. 1952-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Udvardi Erzsébettel és Konok Tamás festőművésszel együtt, akikkel egész életen át tartó szakmai kapcsolat és barátság kötötte össze.
Fotó: családi
1952–1956 között a Madách Színház ösztöndíjasa. Ekkor ismerkedett meg férjével, Bárdy György színművésszel, akitől néhány év házasság után elvált, de a Bárdy Margit nevet megtartotta.
1956-ban Münchenbe költözött. 1957–1959-ig a müncheni képzőművészeti főiskolán tanult szcenikát, díszlet- és jelmeztervezést. Azóta itthon és számos európai városban (Budapest, Veszprém, Berlin, Hamburg, Freiburg, Karlsruhe, Wuppertal, München, Bécs, London, Párizs, Brüsszel) tervezett jelmezeket, díszleteket, színpadképeket színházi és opera-előadásokhoz.
Az 1966-ban Németországban, 1968-ban Magyarországon is bemutatott nagy sikerű tv-sorozatnak, amit itthon Őrjárat a Kozmoszban – az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai címmel vetítettek, Bárdy Margit tervezte a jelmezeit. Ez a munkája ismertté tette Németországban.
1970-ben a tévétől tudatosan a színház felé fordult, s ettől kezdve több mint száz színpadi produkció létrehozásában vett részt. 1985-ben Budapesten a Nemzeti Színházban, 1988-ban Veszprémben a Petőfi Színházban tervezett jelmezeket.
A nyolcvanas évek elejétől rendszeresen hazajárt, és nemcsak színházakban dolgozott, hanem kiállításokon is láthattuk különlegesen izgalmas művészetét. 1984 Műcsarnok, Győr; 1988 Tihanyi Múzeum; 1995 Petőfi Irodalmi Múzeum; Vigadó Galéria, Budapest; 1998 Mestermű Galéria, Veszprém; 2008 Objektek szeptember 11. után, Művészetek Háza, Veszprém.
A színházi tervei mellett készített illusztrációkat, kollázsokat, objekteket és festményeket. Tervezett plakátokat, könyveket. Munkáira egy időben nagy hatással volt a 20-as évek orosz avantgárd művészete. Számos kiállítása volt itthon és Németországban, munkásságát több díjjal is jutalmazták. Többek között 1998-ban a Köztársasági Elnöki Aranyérem kitüntetést kapta meg.
A kilencvenes évek elején férjével, Walter Kapplerrel Badacsonytomajon vásárolt nyaralót, ahol egy kis műtermet is kialakított magának, illetve nagy szeretettel, rajongással gyönyörű kertet ápolt szomszédai segítségével.
Életének utolsó harminc évében sok időt töltött itthon. Különösen vonzotta és inspirálta a Balaton, a Balaton-felvidék. Minden alkalommal ellátogatott Veszprémbe, megnézte a kiállításokat, találkozott, beszélgetett és időzött barátaival. Felkereste a piacot, rajongott a hazai gyümölcsökért, zöldségekért, ételekért. Jó volt vele otthon vagy étteremben étkezni, szerette a finom, jól elkészített ételeket. Ahogy megdicsért egy ételt, egy jó italt, ahogy beszélgetett a pincérekkel, az számomra felejthetetlen, örök emlék.
Férjével támogatták a nehéz sorsú, tehetséges gyerekek tanulását. Jelentős és különleges szakmai könyvtárát a Művészetek Házának adományozta. Varázslatos személyiség volt, mindenkit elvarázsolt kedvessége, tudása, érdeklődése, kíváncsisága, extravagáns öltözködése, lelkesedése. Amikor itthon tartózkodott, minden alkalommal meglátogattuk, és felejthetetlen órákat töltöttünk velük a badacsonytomaji kertben.
Nagy művésztől, igaz barátunktól búcsúzunk és emlékezünk.
Hegyeshalmi László
