Akár még ma is munkába állna: Alsóörs 99 éves orvosa

Dr. Szalai József 1926-ban született ott, ahol Berzsenyi Dániel, vagyis Egyházashetyén, Vas vármegyében. 23 éves koráig élt a településen. Édesapja az uradalomban dolgozott, mint erdész, édesanyja pedig otthon dolgozott a háztartásban, hét gyermeket nevelt.

Az 1945-ös bevonulásig egy zsidó orvos volt a településen a kerületi körzeti orvos. Szalai József abban az időben bognárinasként dolgozott és 1945 március 15-én szabadult fel a vizsgázást követően. Az orvost, dr. Feuer Györgyöt elbújtatták a faluban, majd a horvát követségre menekült, a háborút követően 1949-ben visszatért Egyházashetyére, hogy két fiút magával vigyen Budapestre tanulni és a Szeretetkórházba dolgozni a Mexikói útra.

Dr. Szalai József orvosi pályájának kezdete

Az egyikük volt Szalai József. Miután Budapestre került, a kórházban néhány hónapig kertészként, majd ezt követően a sebészeti műtőben dolgozott. A hetedik, nyolcadik osztály a fővárosban végezte el fél év alatt, a gimnáziumot pedig mindössze egy év alatt. Majd 1951-ben került a Pécsi Tudományegyetemre, ahol az orvosi szakot 1957-ben végezte el. A szakot 220-an kezdték el, közülük 90-en kaptak diplomát, már a második évre lemorzsolódott a diákok fele. 

Az egyetem után a Zirci Kórházban kezdett el dolgozni, majd a tartalékosként Kecskemétre került a Honvédkórházba fél évre. 1959. szeptember 1-én érkezett Veszprémvarsányba, mint körzeti orvos, ahol 1974. szeptemberéig praktizált. Mikor onnan Alsóörsre költöztek, sok betege még ide is utána jött tanácsért. 1990-ben ment nyugdíjba, de 90 éves koráig dolgozott ügyeletben Alsóörsön és a Balatonalmádihoz tartozó közel 15 településen.

Dr. Szalai József úgy fogalmazott abban az időben minden nap dolgoztak, nem ért véget a munkaidő délután négykor, hanem reggelt nyolctól másnap reggel nyolcig folyamatos készenlétben voltak. Ha a körzeti orvosnak mégis el kellett mennie valahova, akkor a szomszéd körzetben lévő orvost kellett megkérnie, hogy helyettesítse. Most is szívesen dolgozna, de most itthon is van elég feladat, amit maga lát el. Reggel hatkor kel, hogy a 90 éves feleségének segítsen, aki társként és védőnőként is mindig mellette állt, valamint még a 94 éves fekvőbeteg testvérét is ellátja. Süt, főz, a kertben is dolgozik.

Számára ez nem egy munka volt, hanem hivatás: ez egy életforma, falun orvosnak lenni

Mindkét helyen a hét minden napján volt rendelés és naponta akár 40–50 beteg is megfordult nála. A fekvőbetegeket rendszeresen látogatta, vallja, hogy még a beszélgetés is gyógyít. Kezdetben lovaskocsival vitték, de 1960-ban vásárolt magának egy Pannónia motorkerékpárt. Annak idején a betegek a kórház helyett őt keresték először, a 60-as évek elején még otthon is szültek, de később is előfordult, hogy a rendelőjében kellett szülést levezetnie. Az orvos szerint abban az időben nem szerettek az emberek kórházba járni, csak, ha nagyon muszáj volt, például operáció vagy súlyosabb törés miatt. Az időseket is otthon kezelték, Dr. Szalai József infúziókat is bekötött és amíg lecsöpögött beszélgetett, vagy sakkozott a családtagokkal.

Az orvos az ünnepek alatt sem pihent, volt amikor egy vasárnapi ebéd mellől állt fel, mert szólt a telefon, és előbb ért a beteghez, mint az, aki telefonált, ugyanis akkor az otthonokban még nem volt bekötve a telefon, ki kellett menni a postára, vagy egy fülkéhez. Majdnem minden karácsony ügyeletes volt, szerinte ehhez elkötelezettség kell, neki a betegei voltak az elsők. A családokat a csecsemőtől a szülőn, a nagyszülőn át, a dédszülőig mindegyiket ismerte. Tudta, kinek mi a gondja, milyen betegségek fordultak elő a családban, a szó igazi értelmében családorvos volt, sokszor a család bizalmasa, így átláthatta generációkon keresztül, hogy ki mire figyeljen oda, sejtette, mi várható.

Egyszerre volt: 

• gyerekgyógyász, 
• nőgyógyász, 
• sebész és 
• bőrgyógyász. 

A sokéves tapasztalata segítségével nagy biztonsággal meg tudta mondani, hogy mi lehet a beteg problémája és beküldte vele a kórházba, ha szükségét érezte, ahol nem mindig hittek neki. Az élet, a gyakorlat őt igazolta. A beszélgetések és az, hogy mindenkivel személyesen foglalkozott, sokat segített a betegeken. Minden titkot, pletykát elárultak neki, de ő sosem adta tovább. Számára ez nem egy munka volt, hanem a hivatása, az élete.

Mi a titka, hogy most is ennyire élénk?

Mikor feltettük Dr. Szalai Józsefnek ezt a kérdést, viccesen azt válaszolta:„Kérem szépen, egyedül azt tanulják meg, hogy nem szabad a légvételt abbahagyni!” Szerinte ez egyéni adottság is, az ő családjában mindenki 94 éves kora fölött halt meg. Az egyik nővére 98 volt, a másik 96, a harmadik most 94 éves és Dr. Szalai József ápolja. Az orvos a mai napig minden keresztrejtvényt megfejt, mellette sudokuzik. Azt mondta, ha visszamehetne az időben, mindent ugyanígy csinálna.

Örömmel, szívvel-lélekkel dolgozni egy életen át

Furcsa számára, hogy mennyit változott a világ. A természetgyógyászat lassan megszűnik. Az ő gyerekkorában, ha valakinek fájt a füle, akkor főztek kamillát és fülfecskendővel az érintett területre juttatták. Ha valaki belerúgott egy kőbe és felszakadt a bőre – úgy fogalmazott –, ráköptek, betekerték gézzel és mehetett a dolgára. Az ikertestvére egyszer utána dobta a kést, de véletlenül a lábába állt, akkor is csak behintették cukorral, bekötözték és utána már gyógyult magától. A szétnyílt sebeket sebészeti kapoccsal kapcsolták össze.

Úgy gondolja, amiatt van mostanában egyre több allergiás gyermek, mert kiskoruktól kezdve be vannak zárva a lakásba, nem engedik őket mezítláb járni, a fűben fetrengeni, a széna közt játszani, így nincsenek hozzászokva. Az ő gyerekkorában mindenhová mezítláb jártak, még a templomba is, és télig fel sem vették a cipőt, a saját kertből pedig behozták a sok finom friss gyümölcsöt-zöldséget.