Tartalmas évad áll mögöttük

Az idén kerek tízéves patrióta-lokálpatrióta, hagyományőrző-műkedvelő civil társaság önkéntesei március idusán a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István elhunytának 165., a „leghívebb magyar”, Kossuth Lajos börtönből való kiszabadulásának 185. évfordulója előtt tisztelegtek a városi Széchenyi- és Kossuth-emlékhelyeknél. Április elsején volt százharminc esztendeje, hogy jobblétre szenderült a néhai, pápai ’48-as nemzetőr, id. Tálos István. Alsóvárosi köztemetőbeli, szépen faragott, íves alakú, rózsaszínű márvány síremlékére piros-fehér-zöld szalagos koszorút kötöttek az egyletiek. Tálos harmincévesen, szabados földművesként vállalt szolgálatot a függetlenségért küzdő haza javára. A pápaiak első csoportjával vett részt a Dráva-vonal védelmezésében (a Dráva-vonal védelme volt az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc első fegyveres konfliktusa), épségben tért vissza Pápára, a bukást következően aránylag nyugalomban élhetett haláláig. 

A csillagászati tavasz kezdetét Petőfi-verses ankéttal köszöntötték az egyletben, majd Mező Lászlóné önkéntes a Szent Korona 1848-49-es szabadságharcot, illetve második világháborút követő hányattatásáról tartott érdekes előadást. Orsovától Veszprémen, Kőszegen, Velemen, Mattseen át Fort Knoxig ismertette a magyar állam folytonosságát, szuverenitását megtestesítő ereklyetárgy kalandos sorsát. E sorok írója Nagy-Magyarország Kossuth Lajoshoz fűződő fontosabb településeiről, a volt kormányzóelnök orsovai határátkeléséről, hontalanná válásáról, emigrációjáról, az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatásáról, Bostonban készült portréfotójának históriájáról referált. Az alkalomról nem hiányzott a hold alakúra szaggatott diós finomság, a Kossuth-kifli kóstolója sem Ernszt Józsefné jóvoltából. 

A múlt századi magyar irodalom állócsillaga, József Attila születésének 120. évfordulóján Varga-Gedő Lenke nyugalmazott tanár vezette a kisközösség műkedvelő kerekasztalát. Többek között az Elégia, az Eszmélet, a Flóra, a Két hexameter, a Levegőt!, a Nagyon fáj, a Nem emel föl, a Reménytelenül, a Szállj, költemény, a Tedd a kezed, a Tél című versek segítségével idézte fel a számtalan megpróbáltatással küzdött poéta pályáját, tragikus fátumát. A programon helyet foglalók kézbe vehettek egy, az első világháborúból visszamaradt eredeti húszfillérest („vashatost”) is, melyet a költő – a valószínűleg utolsó lírájának számító – Ime, hát megleltem hazámat kezdetű poémájában is megörökített. Arról is szó esett, hogy az iszkázi születésű rímfaragó, Nagy László diákként Pápán vásárolta meg élete legelső József Attila-kötetét, és hogy az 1915–1947 között élt pápai művésztanár, Istenes-Iscserekov András József Attilát tekintette szellemi példaképének, aki ugyanúgy vonat elé vetette magát nagybetegen. Mezőlaki nyughelyét az egylet önkéntesei rakták rendbe pár hónappal ezelőtt. 

Hagyományukhoz híven, „a halott katona nem ellenség” jegyében, az idei május elején is elvitték a kegyelet virágait a PVE képviselői a fegyveres áldozatok alsóvárosi parcelláihoz, a második világégés kontinensünkön történő befejezésének 80. emléknapján. 

A május végi, meghitt hangulatú nyárköszöntő egyleti találkozón elsősorban a természettel, az örömmel, a szeretettel, a humorral kapcsolatos szerzemények kerültek terítékre. Példának okáért elhangzott Petőfi Sándor Az erdei lak, a Járnak, kelnek sokan zöld erdőben, A hold elégiája című versei, s mivel 2025-ben van A teremtmények dicsérete, azaz a Naphimnusz születésének 800. jubileuma, Antal Ferencné egyleti önkéntes tolmácsolásában azt is meghallgathatták az egybegyűltek. A szegények, az elnyomottak pártfogója, Assisi Szent Ferenc, és időtálló költeménye kapcsán egy tisztességesen megsárgult 1944-es kiadványt, a Nagymányoky Gilbert OFM (Guth Péter) embermentő ferences szerzetes, pedagógus bevezetésével, a Kákonyi István festőművész kivételes linómetszeteivel ellátott, a Naptestvér éneke címet viselő kötetet is fellapozhatták a jelenlévők. Mint elhangzott, Nagymányoky húsz esztendővel ezelőtt kapta meg a jeruzsálemi Yad Vashem Intézettől a Világ Igaza posztumusz elismerést, mivel a második világháború alatt számtalan üldözöttet, sok-sok zsidó gyermeket mentett meg a haláltól.

A 2025-ben évfordulós, hajdani pápai evangélikus segédlelkészről, az íróként-szerkesztőként is munkált, lovászpatonai illetékességű Szalay Mihályról sem feledkeztek el az egylet műkedvelői. Tőle A pap kakasa hangzott el, továbbá ugyancsak egy lutheránus tisztelendőről, a 185 éve világra jött Sántha Károly egyházi literátorról, Petőfi-kultuszápolóról is megemlékeztek. Az 1870 és 1876 között Várpalotán szolgált Sánthától – a régi, dunántúli evangélikus énekeskönyvből – az Emberek s angyalok, valamint az Ez a nap, mit az Úr szerzett kezdetű verses énekek csendültek fel, utóbbi Piri Ernőné prezentálásában. Vennes Györgyné François Villonról beszélt, méghozzá egy magával hozott, különleges, több mint hat évtizede írógéppel készített kis Villon-versesfüzet apropóján; rávilágítva arra, hogy bár Villon és Petőfi két különböző időszakból származott, de egymáshoz hasonló szempontokból is érdekes irodalmároknak számítanak. Mindketten gyenge, vagy bonyolult életkörülmények között éltek, műveikben a sorsuk és a környezetük hatása is egyértelműen tükröződik.

A nyári hónapok folyamán Szalay Mihály pap-költő sírhantjánál kívánnak illő módon fejet hajtani az egyleti önkéntesek, tízéves működési jubileumuk méltó megünneplésén túl pedig szeretnének majd egy szerény emlékjelet állítani a valamikori pápai Akasztó utcában kivégzett Redl Antal és Szalay Gábor – Mednyánszky Sándor főhadnagy dunántúli, népfölkelő szabadcsapatának tagjai – tiszteletére. Úgy tudni, hogy ők voltak a ’48–49-es szabadságküzdelem első, magyar földön kivégzett vértanúi; ők voltak „a pápai vértanúk”.

Kerecsényi Zoltán
(a pápai Petőfi Városbarát Egylet /PVE/ ügyvivője)