Egy nap dohányfüst nélkül

A tradícióvá növekedett füstmentes nap alapötletét 1971-re datáljuk, amikor Massachusetts állam kormányzója, Arthur P. Mullaney arra kérte a polgárokat, hogy egy napig ne dohányozzanak, és a pénzből, amit aznap dohányárura költöttek volna, egy helyi középiskolát támogassanak. Az ötlet megfogant, és 1976. november 18-án már az Amerikai Rákellenes Társaság tűzte zászlajára a célt.

Sikerült is egymillió embert rábírniuk, hogy egyetlen napra bírják ki dohányzás nélkül. 1977-ben már minden állam csatlakozott a mozgalomhoz, ami ekkor kapta az egységes Smokeout Day elnevezést. Az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére november harmadik csütörtökjét aztán nemzetközi szinten is füstmentes nappá nyilvánították.

Magyarországon 2012. január elsejétől tilos a dohányzás közforgalmú intézményekben – így többek között a szórakozó- és vendéglátóhelyeken -, a munkahelyeken, a közösségi közlekedési eszközökön és a megállókban, az aluljárókban, a játszótereken, valamint a megállóhelyek és a játszóterek ötméteres körzetében.

Egy népszerű pápai vendéglő egész éttermi része, még a kerthelyiség is nem dohányzó, szívesen támogatják az érvényben lévő törvényt – tudtuk meg a tulajdonos édesapjától, Németh Józseftől. Két kijelölt dohányzóhely van, a vendéglő előtt az utcán, illetve hátul, egy szépen kialakított halastó mellett. Mint mondta, forgalmukra nem volt hatással a rendelkezés, elvétve morog egy-két vendég, hogy még a kerthelyiségben sem füstölhet, de ezt tudják kezelni.

A dohányzással összefüggő betegségekben több tízezren halnak meg évente Magyarországon. A cigarettában mintegy négyezer kémiai anyag található, amelynek tíz százaléka rákkeltő (karcinogén) – hangsúlyozta Medgyasszay Balázs, a Veszprém Megyei Tüdőgyógyintézet főigazgatója. Hozzátette, a dohányzás elsősorban szív- és érrendszeri, valamint daganatos megbetegedésekhez vezet. A tüdőrákok közel kilencven százalékáért felelős a cigaretta, amely emellett több rosszindulatú daganatos betegség, valamint a tüdőtágulás (COPD) kialakulásában is elsődleges szerepet játszik.

A szakember arról beszélt, hazánkban mintegy hárommillióan cigarettáznak, a statisztikák szerint a fiatal felnőttek és a középiskolások negyven százaléka gyújt rá rendszeresen – míg korábban a fiúk és férfiak nagyobb arányban hódoltak a káros szenvedélynek, manapság a két nem közel azonos arányban dohányzik.

A főigazgató úgy vélte, hosszú távon akkor csökkenhet érdemben a dohányzók száma, ha a jelenleginél több és hatásosabb egészségnevelő program indul, amely meggyőzi a fiatalokat, hogy ne kezdjenek el cigarettázni.

OLVASÓINK VÉLEMÉNYE

Bakody Lászlóné nyugdíjas: – Soha életemben nem gyújtottam rá, ellene vagyok a dohányzásnak. Szerencsémre egyetlen udvarlóm, ismerősöm sem volt dohányos. Fiatalkoromban sokkal egyszerűbbek, erősebbek és egészségre károsabbak voltak a cigaretták, valamint a hölgyek körében akkoriban nem volt annyira elterjedt, mint most. Maximálisan támogatom a nem dohányzók védelmében hozott törvényt.

Ács András portás: – Körülbelül harminc éve dohányzom, és nem értek egyet a rendelkezéssel. Kissé megalázónak érzem, hogy hidegben ki kell járnom az utcára vagy a kijelölt helyre. Úgy gondolom, ha a nem dohányzóknak joguk van ahhoz, hogy friss levegőt szívjanak, akkor nekem is jogom kellene legyen ahhoz, hogy ott gyújtsak rá, ahol akarok. Ha tehetném, megváltoztatnám a törvényt.

Marosi Diána tanár: – Jó a jogszabály, mert így a dohányosok nem veszélyeztetik embertársaikat. Az iskolákban a tanárok jó példával járhatnak elöl a pöfékelés mellőzésével is. A férjem dohányzik, de neki sem engedélyezett a lakásban. Úgy érzem, a szülők keveset tehetnek az ellen, hogy kamasz gyerekük kipróbálja a cigizést. Fiatalon én is rágyújtottam alkalmanként, de végleg letettem a cigarettát.