Kuczik János Zoltán dandártábornok rendőrségi pályafutása szülővárosában, Ajkán kezdődött

Kuczik János Zoltán szép karriert tudhat maga mögött. 1999-től kezdett dolgozni az Ajkai Rendőrkapitányságon közrendvédelmi alosztályvezetőként, nem sokkal később a Veszprém Megyei Rend- őr-főkapitányságon különböző vezetői beosztásokat töltött be, azután Komárom-Esztergom megyében rendőrfőkapitány-helyettes lett, ezt követően a Budapesti Rend- őr-főkapitányság rendészeti rendőrfőkapitány-helyettese, majd 2018 júniusától műveleti országos rendőrfőkapitány-­helyettes, a Készenléti Rendőrség parancsnoka.

Dandártábornok úr, ön vezetőnek született?

– Ezt a kérdést más aspektusból közelíteném meg. Mint ahogy az előbb említettem, a Rendőrtiszti Főiskola elvégzését követően olyan szerencsém volt, hogy éppen Ajkára, szülővárosomba kerültem, ide neveztek ki tiszti beosztásba. A beilleszkedésben és a munkámban nagyon sokat segített Somogyi Gyula rendőr alezredes, akkori rendőrkapitány és Kerék Zoltán alezredes, megyei közrendvédelmi osztályvezető, akiktől sokat tanultam, így azt is, hogy milyennek kell lennie egy jó vezetőnek. Véleményem szerint lehet vezetőnek születni, de valójában ezt meg kell tanulni, elméletben is, de legfőképpen a gyakorlatban. Tapasztalt elöljáróim és kollégáim segítségével hamar elsajátítottam a rendőri szakmát, amelyet azelőtt még csak a tananyagokból ismerhettem.

Öt év eltelte után Ajkáról Veszprémbe, onnan Tatabányára, majd 2012-ben Budapestre kerültem. A Budapesti Rendőr-főkapitányságon közel hat éven át voltam rendészeti rendőrfőkapitány-helyettes, és most itt vagyok, ennek a hatalmas szervezetnek az élén.

Visszatérve a kérdésre, biztosan van az emberben hajlam a vezetésre, ez is nagyon fontos, de a tanulás, a folyamatos tanulás nélkülözhetetlen. Nekem szerencsém volt abban, hogy a pályám során sok olyan emberrel dolgozhattam együtt, akiktől eltanultam a jót, viszont láttam azt is, mi az, amit el kell kerülnöm. Úgy gondolom, egy jó vezető sohasem dőlhet hátra, lépést kell tartania az aktualitásokkal, egy igazán jó vezető még a beosztottjaitól is képes tanulni. Mindezek birtokában sikerült egy olyan vezetői stílust kialakítanom, amely hozzájárult ahhoz, hogy most ezt a beosztást betölthessem.

Ehhez valószínűleg olyan személy kell, aki képes mindezt megfelelően összerakni, alkalmazni.

– Igen, ez valóban így van. Elmondhatom magamról, hogy a feladataimat mindig nagy szorgalommal láttam el. Nagyon sokan kérdezték már tőlem, hogy melyik beosztásomat szerettem a legjobban. Igazából mindig azt, amelyiket éppen betöltöttem, mert azt gondoltam, hogy annál jobb már nem lesz, de amikor másik beosztásba kerültem, akkor ott éreztem magam a legjobban. Azt hiszem, szerencsém is volt, hogy mindig remek közösségben, kiváló munkatársakkal dolgozhattam együtt.

Maximalista?

– Ha a kérdés alatt azt érti, hogy a tökéletességre törekszem-e, akkor a válaszom igen. Ha magammal szemben sok mindent elvárok, akkor úgy gondolom, ezt azokkal szemben is megtehetem, akiket irányítok. Mindemellett nagyon fontosnak tartom a jó munkahelyi légkört, ez elengedhetetlen számomra. Célom, hogy a kollégáim jó érzéssel jöjjenek dolgozni, szeressék a munkájukat. Ha mindez adott, ha meg tudom teremteni ezeket a feltételeket, akkor a bennük lévő szakmai tudást is a legjobb módon tudom felhasználni ahhoz, hogy az általam irányított szervezet sikeres legyen. Mindennek az alapja, hogy a kollégáim szeressék azt, amit csinálnak, és így, egymást segítve, egymás iránt érzett felelősséggel, magas szakmai színvonalon teljesítsék feladataikat.

Mit jelent pontosan a Készenléti Rendőrség? Hol helyezkedik el a rendőrségen belül? Rendkívül szerteágazó és összetett munkát lát el. Ön mindig készenlétben áll?

– Természetesen igen, ennek hiányában ez nem működne. A Készenléti Rendőrség az országos rendőrfőkapitány közvetlen irányítása alatt álló, önálló feladat- és hatáskörű, országos illetékességű rendőri szerv. A magyar rendőrség állandó csapaterejének bázisa, Magyarország rendőri szervei közül a legösszetettebb, speciális feladatokat ellátó szerv, amelynek rendszeresített létszáma a budapesti és vidéki alegységeinkkel együtt mára már mintegy kilencezer fő. Ma a Készenléti Rendőrség az ország szinte valamennyi régiójában jelen van, így bármikor és bárhol előfordulhat olyan eset, amikor szükség van rá. Parancsnokként, műveleti országos rendőr­főkapitány-helyettesként folyamatosan olyan döntéseket kell meghoznom, olyan utasításokat kell kiadnom, amelyek a különböző események-

re vonatkozó gyors és hatékony intézkedéseket szolgálják. Vagyis igen, mindig, minden körülmények között készenlétben kell állnom, kezdve onnan, hogy mindig elérhetőnek kell lennem, ezért a telefonom sincs soha kikapcsolva vagy lehalkítva.

Egy ekkora szervezet élén mit tekint a legnagyobb, a legjelentősebb kihívásnak?

– Mindenekelőtt főként azoknak az új területeknek a megismerését, irányítását, amelyekkel korábbi beosztásaim során még nem találkoztam. A Készenléti Rendőrségnél több ilyen szegmens is van, például a tűzszerész­szolgálat, a személyvédelem, a légi rendészeti szolgálat vagy akár az állami futárszolgálat is.

Mi jelentette a fordulópontot a pályáján?

– Ha fordulópont alatt arra gondol, hogy mi volt az, ami a karrieremet megindította abba az irányba, hogy most a Készenléti Rendőrség parancsnoka lehessek, akkor azt kell mondanom, hogy a legnagyobb fordulópont az volt, amikor hat évvel ezelőtt a Budapesti Rendőr-főkapitányságra kerültem rendészeti rendőrfőkapitány-helyettesként. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szinte minden beosztásomban kiváló tapasztalatokat szereztem.

Mit tart a legnagyobb eredménynek?

– Azt gondolom, hogy a rendőr egyik legnagyobb eredménye az elöljáróitól, de még inkább az állampolgároktól érkező visszacsatolás. Ha olyan jelzéseket kapunk, hogy biztonságban érzik magukat, vagy megköszönik a rendőri intézkedést, az azonnali és gyors reagálást, a rend­őri hozzá­állást és segítséget, akkor az eredménynek nevezhető. Az ilyen pozitív visszacsatolások mindig elégedettséggel töltenek el.

Milyen célokat tűzött ki a jövőre nézve?

– Legfőképpen azt, hogy továbbra is eredményesen tudjam irányítani ezt a nagy és összetett szervezetet. Ahhoz, hogy mindezt elérhessem, folytathassam, két dolog kell. Az egyik egy jól felépített szervezet, ami a Készenléti Rendőrség esetében alapvetően adott, a másik, hogy valamennyi területen olyan kollégák dolgozzanak, akik a szakmájuk professzorai.

Eddigi pályám során már bebizonyosodott, hogy holisztikus szemléletben kell gondolkodni, az egyes területek által elvégzett munkát egy komplex folyamat szerves részének kell tekinteni.

Ilyen hivatás mellett van-e ideje a családjára, a gyermekeire?

– Természetesen van, és kell is, hogy legyen. Két fiúgyermek édesapjaként nem is tehetném meg, hogy háttérbe szoruljon a családom. Persze a legnagyobb érdem a feleségemé, hiszen, mint ahogy a mondás is tartja, minden sikeres férfi mögött egy nagyszerű nő áll. Abban, hogy én idáig eljutottam, a feleségemnek is hatalmas szerepe van.

Mi a passziója, hogyan töltődik, miből merít energiát?

– Nagyon szeretek kirándulni, a családommal, barátaimmal együtt útra kelni, és Magyarország tájait megismerni, imádom a Balatont is, ahová gyakran járunk a gyerekekkel. Ezek teljesen ki tudnak kapcsolni, lelkileg és szellemileg is fel tudnak tölteni. A sportolásra sajnos már kicsit kevesebb időm marad, de azért a vizslámmal rendszeresen járok sétálni és gyakran futni is.

Elégedett?

– Igen, teljesen elégedett vagyok. Az, hogy két ilyen patinás szervezetnél, mint a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Készenléti Rendőrség, ilyen magas vezetői beosztásba kerültem, hatalmas elismerést jelent számomra. Büszke vagyok arra, hogy idáig jutottam, és büszke vagyok arra, hogy a Készenléti Rendőrségnél dolgozhatok.