2018.01.16. 10:00
Legnagyobb tragédiánk: máig kérdés, hányan vesztek oda a Donnál
Aligha volt olyan magyar család, amely a II. világháborúban ne szenvedte volna valamiképpen kárát a doni katasztrófának – mondta el Tömör István polgármester a Donnál elesett hősökre emlékezve vasárnap.
– Történelemórán gyakran említik egyik legjelentősebb veszteségként a mohácsi vészt, ahol hatvan–hetvenezer áldozatról beszélünk. A Don folyónál ennek az óriási vérveszteségnek a kétszereséről, százhúsz–százötvenezer eltűnt, meghalt emberről beszélünk – mondta el Tömör István polgármester a református templom falán található emléktábla megkoszorúzásakor, mellyel a város az áldozatok előtt tisztelgett. – Évtizedeken át nem volt rá lehetőség, hogy az 1943 januárjában elesett, eltűnt hősökről méltó módon emlékezzünk meg – emelte ki a polgármester, aki rövid történelmi áttekintés során mutatott rá, miként sodródott az ország és a II. magyar hadsereg a tragikus katasztrófába.
– Magyarország 1941. június 27-én lépett hadba a németek oldalán, akik azt ígérték, hogy visszakapjuk a trianoni országfosztáskor elcsatolt területeket – mondta el Tömör István. A villámháborúra készülő németek a magyar hadsereget az orosz frontra vezényelték, ám a mínusz 30–40 Celsius-fokos téllel és a világpolitikai események változásával nem számoltak.
– Katonáink nyári felszerelésben, elavult fegyverekkel, élelmiszerhiánnyal küzdve vonultak ki a frontra, ahol 200 kilométer hosszú szakaszon kellett hídfőállásokat védeniük. 1943. január 12-én az orosz hadsereg átgázolt a magyar katonákon – mondta el a polgármester. Hozzátette, az orosz megszállás közel ötven éve alatt erről nem volt szabad beszélni, s a kutatások is igen mérsékelten zajlottak, máig vizsgálják, mi történhetett a Don-kanyarban pontosan. – Számadataink is hiányosak, egyes források szerint 207 500 fő alkotta a II. magyar hadsereget, melyből talán 60 ezer ember tért haza, ám 250 ezres létszámmal is találkozhatunk. Az elveszett katonák száma 120–150 ezer közé tehető.