Hétvége

2017.11.11. 13:00

Vándorfi László: Vezetőnek lenni önismereti folyamat

Vándorfi László kötődik Veszprémhez. Itt született, itt járt iskolába, igazgatott és alapított színházat.

Balla Emőke

Vándorfi László pályafutása során volt segédszínész, színész, rendezőasszisztens, dramaturg, rendező, igazgató és színházalapító Fotó: Pannon Várszínház

Beválasztották a Veszprém – Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázat művészeti tanácsába; úgy érzi, nemcsak a város jelenéhez, de jövőjéhez is hozzá tud tenni.

- Míg a jövőről gondolkodtam, megszűnt két erős kötelék. Édesapámat tíz éve, édesanyámat most, nyáron vesztettem el, más megvilágításba kerültek a dolgok. Gyerekkorom óta szerettem a magányos pillanatokat, de most azt érzem, hogy egy meghatározó szempontból egyedül vagyok. Kiváló kollégám mondta, hogy akkor fogok felnőni, amikor mindkét szülőmet elvesztem. Nagy igazság. Most, hogy távolodik a ház, ahol születtem – engem otthon bába segített a világra -, különös fájdalom, furcsa érzés a holmikkal, a hellyel való szembesülés.

A veszprémi Szél utca akkor a város széle volt, az Endrődi-lakótelep helyén állt az igazi grund, ott fociztak, szerveztek csapatot a fiúk bátyja, Vándorfi Győző vezetésével. Édesapja Erdélyből származik, édesanyja mencshelyi; gyerekként testvérével ott töltötte a nyarakat. A művészi hajlam öröklődik: édesanyja csipkeverő népi iparművész volt, a kreativitás, művészi gondolkodás onnan eredeztethető.

Vándorfi László a Lovassy László Gimnáziumban tanult, nagyszerű tanáraik voltak, mondja. Az iskola akkor lett kéttagozatos, orosz és matek, ő orosz tagozatra került. Középiskolás korá- ban kezdett verset mondani, egyik magyartanára, Kapor Károlyné ajánlott neki személyiségéhez illő verseket. Az első szereplése egy Juhász Ferenc-összeállítás volt, később Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versét szavalta. Ez meghatározta versmondó pályafutását, meséli, ott vált igazán előadóvá: elolvasva rögtön érezte a vers ritmusát, szerkezetét. Gimnazistaként a Helikonon két arany- és két ezüstérmet nyert. Jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is, eljutott a harmadik rostáig. Várkonyi Zoltán és Békés András indított volna osztályt, de csak Várkonyié valósult meg, végül ő nem került be.

A tanulmányi versenyek jóvoltából viszont egyenes út vezetett az Eötvös Loránd Tudományegyetemre.

Az ELTE magyar-orosz szakos hallgatóját az első pillanatban hívták az Egyetemi Színpadra, melyet a nagyszerű rendező, Ruszt József vezetett. Este tíz órakor kezdődtek a próbák, reggel ötig tartottak. Hazamentek zuhanyozni, aztán nyolcra vissza az egyetemre.

- Nem is tudom, hogyan bírtuk, de fiatalon ez könynyen ment. Ruszt Jóska remek színészpedagógus volt, nagyon értett az emberekhez, pillanatok alatt felmérte, tudta, mi való nekem, hogyan kell bánni velem. Erős csapatba kerültem.

A Ki mit tud? tehetségkutató műsorban eljutott a televíziós döntőig. Nagy élmény volt számára, hirtelen mindenki mindenütt megismerte őt. Szinetár Miklós, a zsűri tagja úgy döntött, hogy, bár csak az elsőknek járt külföldi út, néhány második helyezett is megérdemli azt. Akkor járt először külföldön, egy jugoszláv-olasz úton, nagyszerű társasággal.

Az egyetem befejezése után a kecskeméti Katona József Színházba ajánlottak szerződést, segédszínész lett. Ruszt József színházában mindent csinált: díszített, világított, ha kellett, volt rendezőasszisztens, játszott főszerepet, néma szerepet, hasznosította mindazt, amit az Egyetemi Színpadon megtanult. Megalakult Budapesten a Népszínház – Várszínház, Rusztot oda hívták főrendezőnek, Vándorfi László is ment vele. Közben a Várszínház a Nemzeti Színház kamaraszínháza lett, így ő is átkerült a Nemzetibe. Sík Ferenc rendezte a Rómeó és Júliát, nagy élmény volt számára. Benvoliót játszotta, Kubik Annával, Bubik Istvánnal, Mácsai Pállal, Őze Lajossal és sok más remek kollégával. Ekkor kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot, Jancsó Miklós hívta Kecskemétre, színész-rendezőnek.

1986-ban Hegyeshalmi László, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója – akit jól ismert – szerződtette őt. Vándorfi László Kecskeméten megismert párjával, Oravecz Edittel került újra Veszprémbe, dramaturgként, színészként, rendezőként. A főrendezőváltáskor a zalaegerszegi színházhoz szerződött, Halasi Imre igazgató jóvoltából. Rengeteg feladata volt abban az évben, két rendezése mellett az igazgató lehetővé tette, hogy Pécsett és a szlovákiai Komáromban is dolgozzon.

Vándorfi László pályafutása során volt segédszínész, színész, rendezőasszisztens, dramaturg, rendező, igazgató és színházalapító Fotó: Pannon Várszínház

Mikor Hegyeshalmi László nyugdíjba ment, kiírták az igazgatói pályázatot.

- A pályázók közül végül ketten maradtunk, Kapás Dezső és én. Az újjáalakuló önkormányzatiság első igazgatóválasztása volt, nagy szakmai és sajtóvisszhanggal, hangos véleménynyilvánításokkal. Kedvező helyzet teremtődött; megbízatásom márciustól szólt, így fel tudtam készülni a következő évadra, társulatot tudtam építeni. Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájával nyitottunk, ez igazi társulatkovácsoló munka. Az első hét- nyolc év életem meghatározó, gyönyörű időszakát jelentette, a rendszerváltás kora: rengeteg társasági összejövetel, bál, keresték egymást az emberek. Kinyíltak a zárt közösségek, mi is kiléptünk a színház hagyomá-nyos kereteiből. A közönség visszaigazolása rengeteg erőt adott. Sokat játszottunk az egész megyében, nagy munkabírással, tenni akarással. Szép időszak volt.

2000-ben – nem önszántából – megszűnt igazgatói megbízatása. Azt mondja, ez komoly törést okozott. Nem volt biztos benne, hogy merre tovább. Vezetőnek lenni önismereti folyamat. Az embernek nemcsak a sikereivel, hanem a hibáival is szembesülnie kell, nyilván ő is követett el hibákat, vallja. „Aki sokat dolgozik, annál nagyobb ennek lehetősége.”

Egy év után folytatta.

- Azt kellett átgondolni, mi az, ami még izgat a színházban. Voltam segédszínész, színész, rendezőasz-szisztens, dramaturg, rendező, igazgató. De voltam-e olyan helyzetben, színházi szerkezetben, amelyben igazán hiszek, s amelyben jól érzem magam. Megpróbáltam. Várpalota, Nagyvázsony és a bátyám segítségével alapítottuk a Pannon Várszínházat. Edittel ketten kezdtük a munkát, darabokra válogattam színészeket. Krámer Gyuri is részt vett az elejétől kezdve a színházépítésben. Az elmúlt másfél évtizedben sokat fejlődött a csapat. A gyerekszínészekből, fiatalokból szakképesítéssel rendelkező színészek váltak, bizonyítottak több műfajban is. Kiváló titkárság és műszaki személyzet segíti munkánkat.

A jelenlegi társulatban húszan vannak alkalmazotti státuszban. A Pannon Várszínház 2001-ben alakult, közhasznú társaságként, most nonprofit kft.-ként működik. Működési bevételekből, pályázatokból tartják fenn magukat, önkormányzatokkal alakítottak ki kapcsolatot, ma három településsel van együttműködési megál-lapodásuk, Ajkával, Veszprémmel és Alsóörssel.

Vándorfi Lászlónak fontos a városa és a régió, ahol él, éppen ezért tartja megtisztelőnek, hogy felkérték őt a Veszprém – Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázat művészeti tanácsába. Élmény, hogy mindenki máshonnan közelít meg egy-egy kérdést, mások a szempontjai, de a cél ugyanaz: nyerni a pályázaton.

Vajon változott-e az évek során, és mennyiben? – kérdezem.

- Alapvetően nem változtam, ugyanaz az indíttatás, legfeljebb a fontossági sorrendek srukturálódtak át az életemben. Máshonnan látom a valóságot, a várost, a múltat, a jelent, talán azt is, amit még hozzá tudok tenni. Megtartóerő, hogy sok fiatal alkotóval dolgozom, ez a szemléletemet is fiatalon tartja. Furcsa keretben van az életem. Az egyetemi szakdolgozatomnak ez volt az alcíme: Az elmúlás motívuma a magyar költészetben. Foglalkoztat az elmúlás, fiatalkorom óta. Mindig ott van a munkáimban, szüleim elvesztése óta különösen. Hatvanhat éves vagyok, máshonnan látom az életet. De látom.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában