Várpalota nagyon sokat köszönhet a szénbányászatnak

Az elmúlt évtizedekben volt sok öröm, keserűség és bánat is, épp úgy, mint ahogy egy családban szokott az lenni. Ebben az esetben ez a család egy különleges család, a bányászok nagy családja.

Leszkovszki Tibor, Várpalota egykori polgármestere mondta el mindezt a városi bányásznap nyitányaként a Szent Borbála téren rendezett megemlékezésen. A volt bányaipari- és városvezető beszédében egyebek mellett a több mint 100 éves múltra visszatekintő várpalotai bányászat történetének főbb momentumait emelte ki.

– A háború utáni hét és fél ezres településből 1970-re 28 ezren lettünk. Várpalota lakosságszámának jelentős növekedése is azt mutatja, hogy a szénnek köszönhetünk mindent – hangsúlyozta Leszkovszki Tibor, majd hozzátette, számadatokkal is alátámaszthatóan az 1970-es években ezrével épültek lakások a bánya jóvoltából a településen, s vette fel a város első kerülete azt a mai formáját, melyet ma is használunk.

A hagyományoknak megfelelően idén is a Várpalo-tai Bányász Fúvószenekar zenés ébresztőjével kezdődött a városi bányásznap, majd a Rákóczi-telepi bányász emlékhelynél folytatódott a program.

– Várpalota a bányának köszönhette azt a létszámbeli növekedését és fejlődését, amit ma is mindannyian ismerünk – emelte ki köszöntőjében Katona Csaba. Az alpolgármester elmondta, a lakosság növekedésével nemcsak a lakhatást, hanem a várpalotai kulturális életet is meg kellett szervezni, melyhez a településen működő nagyüzemek is jelentős segítséget adtak. – A bánya bezárása után nemcsak a családoknak, hanem a városnak is újjá kellett szervezni az életét, melyben új célokat kellett kitűzni. Úgy érzem, ezt a krízist a mai napig sem tudta feldolgozni a település. Elindultunk, de még hiányzik a közös cél és akarat – tette hozzá a városvezető.–

A bányászmunka veszélyes, de a bányászaink kitartóan tették a dolgukat és annak idején sokan csatlakoztak a jó bér reményében a földalatti munkához. Kitartottak és sokan egészségüket kockáztatva dolgoztak – hangsúlyozta Einreinhof Attila, a Rákóczi Telepi Baráti kör elnöke az ünnepségen. Hozzátette, egyesületük a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is aktívan fog tevékenykedni. A már meglévő programjaik és tennivalóik mellett céljuk, hogy a jövő évtől harangjátékon is megszólalhasson rendszeresen a bányászhimnusz a Szent Borbála téren, ahol az ünnepi köszöntők után zárásként a megjelentek koszorúkat helyeztek el a Szent Borbála emlékműnél.

A Thury-várban folytatódott a 67. Bányásznap. Az ünnepségen, ahol az 50, 60, 65 és 70 éves szakszervezeti tagságért járó okleveleket és bányászkorsókat is átadta az érintetteknek Hargittai László, a Bányász Nyugdíjas Klub elnöke, Szöllősi János volt bányaipari dolgozó mondott beszédet. Összefoglalta a bányászat kialakulását és fejlődését. Szót ejtett arról, mennyit köszönhet a település a több mint 100 éves múltra visszatekintő szénbányászatnak, személyes emlékekkel is fűszerezett visszaemlékezésében a bányásznap jelentőségéről is beszélt. – Várpalotán a bányásznapot a sportpályán rendezték, ott gyülekeztek üzemenként a dolgozók és családtagjaik. Gyermekként irigykedve néztem a bányászok akkor még sötétkék egyenruháját. Ekkor kapták meg a dolgozók az úgynevezett hűségpénzt is, amit a családok jó előre elköltöttek. Ekkor vásárolták meg a ruhákat, a bútort, a televíziót is – idézte fel az egykori palotai bányásznapokat Szöllősi János.

A Bánya-. Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete képviseletében Kolláth János főkönyvelő köszöntötte a várpalotai bányásznapi ünnepség résztvevőit. Elmondta, a nemrég elkészült bányatörvény koncepciójában helyet kapott egyebek mellett a bányászhagyományok ápolása, a bányászemlékek megőrzése is. A bányászhagyomány-őrzésben országos szinten is élen jár a település, hangsúlyozta Kolláth János. Az ünnepség végén a megjelentek a Thury-várban található gróf Sztáray Antal Bányászattörténeti Gyűjtemény bejáratához vonultak, ahol a balesetben elhunyt bányásztestvérek emléktáblájánál Huszár József aranyokleveles bányamérnök méltató szavai után koszorúkkal tisztelegtek az elhunytak előtt.