Villámgyors és határozott Gáborecz István, a láncfűrészes faszobrász

– Mennyire menő és vagány dolog ez! Ezt gondoltam, amikor évekkel ezelőtt a tévében megláttam a láncfűrészes faszobrászokat. Tetszett, ahogy erős férfiak egy robusztus eszközzel embert, állatot, különféle figurákat faragtak meg rövid idő alatt – utalt az előzményekre Gáborecz István, miközben próbálja, berregteti a fűrészt, körbejárja, igazgatja a farönkön a tölgydarabot, majd egy határozott mozdulattal belevág. Ettől kezdve csak a faragás létezik számára!

Hihetetlen, hogy a legapróbb részletet is hajszálpontosan megfaragja a nyolckilós eszközzel, munka közben villámgyorsan és határozottan mozog, látszik rajta, a külvilágot teljesen kizárta, amiben fülvédő is segíti, így csak az alkotásra figyel.

Aztán István elégedetten járja körbe műveit, az életnagyságú motorost meg a malacot, utóbbit tizenöt perc alatt faragta ki, mindkettőt megfelelő faápolás után azon a motoron helyeznek el, amit tavaly faragott meg, és Alsóörs központjának egyik látványossága lett.

– Miért éppen malac? – előzi meg a kérdést, majd felidézi: 1920-ban Harley és a Davidson fivérek csapata győzött motorversenyeken, mire vetélytársuk, Indian azt mondta, azért győztetek, mert malacotok volt! – Nos, ennek emlékére, illetve az évente megrendezett alsóörsi motorostalálkozóra emlékeztetve készül a kompozíció és kerül a motoros kezébe egy malac.

A kérdésre, hogyan lesz valakiből láncfűrészes szobrász, azt mondja, kőfaragást tanult a középiskolában, a rajzot, az alkotást mindig is nagyon kedvelte. Tudását a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerette volna elmélyíteni, de – ahogy fogalmaz – a sors mást dobott neki, aminek ma már nagyon örül, így egy ideig építész édesapja cégénél dolgozott, amikor egy tévéműsor láttán eldőlt a jövője. Tudta, ő is láncfűrészes szobrász lesz. Nem telt el sok idő, meg is vette első láncfűrészét, és munkáját az első pillanattól kezdve hivatásnak tekinti, mely szenvedélye is egyben. Már rengeteg dolgot készített, ember- és állatfigurákat, melyeket magánszemélyek, cégek, illetve önkormányzatok kérnek tőle. Kedvence egy négyszáz kilós medve, amely az első alkotása volt, és azt

– noha sokan kérték már tőle – édesanyjának ajándékozta. Mielőtt bárminek nekifog, fejben állítja össze a képet, előre látja a figura minden részletét. Elárulja, néha kicsit félrecsúszik a fában a metálfog, de ezt úgy kell helyrehozni, hogy a figura tökéletes maradjon. Hogy mindig formában legyen, jégszobrászkodik is, amit szintén nagyon különleges dolognak tart, olyankor a fa helyett víztiszta jégbe vájja a fűrészt.

Terve, hogy Magyarország színeiben kijusson nemzetközi versenyekre, úgy mondja, „erre gyúr”. És vajon miként gyúr egy láncfűrészes szobrász arra, hogy mindig kitűnő formában legyen?

– A munkám a legjobb edzés – állítja István, aki, ha majd fiúgyermeke lesz, nem erőlteti rá ezt a munkát. – Ha mégis ezt választja, arra is büszke leszek, mert utánpótlásra szükség van – tekint a jövőbe a szobrász, akinek nagy álma, hogy egyszer motorral dübörögjön be az alsóörsi fesztiválra.