B. Hegedüs Piros szerint hitelesnek kell lenni a diákok előtt

Nem kérdeztem, de valószínűleg igaz, hogy szívesen járnak a diákok Zircre, a III. Bélába (III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Intézmény). Több jelből lehet erre következtetni; külsőségekből – oldalukon nagy rajzmappák- kal közlekednek, csoportban másképpen, másról beszélgetnek, érettebben, intelligensebben, mint a korosztályukból másutt összeverődött fiata-lok, legfőképpen pedig a saját munkáikból rendezett kiállításokból. Szuperek a feltételek is, a rajztermek, a műhelyek, a felszerelések, az eszközök, hogy a csodálatos szabad terepet, az arborétum kocsányos tölgye alatti napfényes tisztást ne is említsük; a körben felállított festőállványokon dolgozó fiúk és lányok joggal érezhetik magukat egy művész- telep alkotótáborában. A III. Bélában tanít B. Hegedüs Piros művésztanár.

– A megyében ez az egyetlen művészeti középiskola, aki ide jár, annak nem kevés, heti tizenhét művészeti órája van, a rajz, a festés mindenkinek kötelező. Ekkora óraszámban tanulunk művészettörténetet, van szakmai gyakorlat, az én tárgyam a rajz, a festés – anatómia, portré, tér-ábrázolás –, ennélfogva az öt év alatt az iskola összes diákját látom. Ha például egy statisztikus eljönne hozzánk érdeklődni, hogy mekkora a szakirányban tovább tanulók aránya, negyven százalék lehetne a válasz, de az eredményességünk sokkal magasabb. Jön elsőbe egy osztályra való gyerek, akiknek több mint fele még Pesten sem járt, nemhogy friss kiállítási vagy múzeumlátogatási élménye lenne, és itt, az iskolában az évek során megtörténik a csoda. A művészeti iskolák már a XV. századtól kezdve hatékony terápiát jelentettek, ma sincs másképpen. Aki hétről hétre megmerítkezhet a kultúrában, láthatja a saját keze munkáját, ami egyre jobban sikerül, az nyugodt, elégedett, magabiztos lesz. Itt van idő szót váltani, egymásra figyelni. Minden héten hét órám van a végzősökkel, sokat beszélgetünk, mert meg kell győződniük arról, hogy mindig van remény. Nagyon hiszek ebben az oktatási formában, mert látom az eredményeket; sikeres, kreatív gondolkodású, különleges esztétikai érzékkel, karizmával rendelkező, önbizalmában meg-erősített, önmagát fenntartani tudó – a mai világ változásaira reagálni képes –, alkalmazkodó felnőtteket képezünk. Ez az arány szerencsére száz százalék.

Hegedüs Piros – csomagjában többféle muníció; rajztanár, vizuális nevelőtanár, Belgiumban képzőművészeti akadémia stb. – majd’ tizenöt évig tanult és tanított Hollandiában, Belgiumban, ám közben mindig válaszolt az élet kihívásaira; év közben tanított, nyáron vízi mentőként dolgozott, sofőrködött, ám közben végig festett, és készült a kiállításokra. A tanításhoz itthon 2002-ben tért vissza. Saját maga a bizonyság arra, hogy mindig sok lábon kell állni, és azt a lapot letenni, amivel nyerni akarunk, vagy szörfös példával élve: azt a hullámot meglovagolni, ami a kívánt irányba visz. Ezzel kell a diákokat a mai életre felkészíteni, hiszen pár év múlva el kell hagyniuk az „aranykalitkát”.

Felvetem Pirosnak, mi történik akkor, ha valaki elkezdi az elsőt, mert jó a kézügyessége, vagy ismer néhány zirci diákot, de az évek során kiderül, nem akar festőművész, grafikus, fotóművész vagy webdizájner lenni?

– A válasz ott kezdődik, hogy ezt is meg tudjuk beszélni, és a gyerek maga is tudja már, hogy így is a legjobb helyen van. A kreativitás a készség, a szorgalom, a jó feltételek mellett a szellem „nyitásával” érhető el. Minden pillanatban nézni, látni, tapasztalni kell, és mindent fogyasztani! Harmadévtől ezért járunk közösen az Art Market, a budapesti Design- hét vagy a Műcsarnok progresszívebb eseményeire, de ha csak én láttam itthon vagy külföldön egy-egy kiállítást, arról is beszámolok. Mi lelkek megmentésével foglalkozunk, és a célunk az életre való felkészítés, teljesen függetlenül attól, hogy az iskolában kapott útravaló birtokában festőművész szeretne-e lenni valaki, vagy Michelin-csillagos szakács. Mindegyiküket segíteni tudjuk a maga útján. Tizenöt évre visszatekintve elmondható, hogy az itt végzett fiatalok életükben, munkájukban sokkal sikeresebbek, mint a művészeti képzés nélkül végzett társaik. Hegedüs Piros mint mondja, inkább elrendező, a harmóniát és a rendet követi. Azt vallja, hogy egy ember a diákok elé merjen állni, a szükséges szakmai felkészültségen kívül hitelesnek is kell lennie emberi mivoltában, képeivel, megjelenésével legyen egységes egész, beleértve azt is, ahogyan a diákokkal bánik.

Mert manapság, amikor sokszor otthon sincs biztonság, a diákok még inkább igénylik, keresik a biztos pontokat. A hiteles emberekből lehet reményt meríteni, hogy majd nekik is sikerülhet.