Művészet

2017.09.09. 07:00

A művészet gyógyító ereje: Oravetz Dániel életében a festészet egyfajta kegyelem

Emberi létünk nagy kérdései és (szerencsére) válaszai rejtőznek Oravetz Dániel veszprémi festőművész életében. A fiatalember nyíltan beszél súlyos betegségéről és az útról, amelyet feleségével együtt bejártak.

Horváth Gábor

Oravetz Dánielt menedzsernek szánták és képezték ki, annak rendje és módja szerint le is diplomázott menedzserként. Megállta a helyét a pályán, a történet itt mégis elkanyarodik, méghozzá elég élesen.

– 2003-ban diagnosztizáltak nálam egy idegrendszeri problémát, az egyetemi tanulmányaim végén. Igazából nagy szó, hogy egy ilyen komoly gonddal el tudtam végezni az iskolát – kezdte történetét Dániel, aki műszaki menedzserként végzett szülővárosában, Veszprémben.

Betegsége ellenére, a folytatásban elhelyezkedett a szakmában, a problémát pedig igyekezett elrejteni magában. Asztal alá söpörte, függöny mögé rejtette, persze nem volt könnyű, a hullámokban rátörő rosszullétek olykor rendkívül megnehezítették a mindennapokat.

Eltartott egy ideig, mire rádöbbent, rossz úton jár, eközben több munkahelye is volt.

– A szüleim menedzsernek szántak, szemben az én álmaimmal és vágyaimmal. Meg akartam felelni nekik. Egy ideig sikerült is, de a lelkem nem bírta azt a terhet, amely ezzel a szakmával jár. Ráadásul én inkább szelíd természetű vagyok, amelyet próbáltam leplezni, de egy idő után nem ment.

Elmondta, a helyzetet az összeomlás kifejezéssel lehet a legjobban leírni. Ez olyan, érzékeltette, mint amikor az ember virág helyett egy elszenesedett fadarabnak érzi magát. Abból kellene újra bimbót növesztenie.

Oravetz Dániel nyíltan beszélt betegségéről is Fotó: Ugray Adrián

Dánielt már gyermekkorában érdekelte a festészet, álmai között szerepelt, hogy egyszer ő is művész lesz. 2011-ben elvégzett terápiás jelleggel egy rajztanfolyamot, majd nem sokkal később eljött számára a teljes életmódváltás ideje.

– Annak idején dzsúdót tanultam és Takács Attila volt a mesterem. Ő beszélt a dézsa-stratégiáról. Ennek az a lényege, hogy az élet olyan, mint egy dézsa, amelynek a lécei a család, a munka, a hobbi és az élet többi területe. A kérdés: mennyi víz fér el a dézsában? Addig lehet tölteni, ameddig a legalacsonyabb léc ér. Nálam ekkor már több helyen is ömlött a víz. Tudtam, hogy mielőbb váltanom kell, egy olyan segítő-alkotó tevékenységet szerettem volna végezni, amely valós értéket teremt.

Sikerült neki. Nagy kanyart vett, és egyensúlyba került az élete. Ma már egy balatonfűzfői cégnél dolgozik mint online marketinges, és persze ott a festészet, amelyet erős hobbinak nevez. Azért, mert igazi elhivatottsággal végzi. Közben elkészült egy könyv (2016 végén jelent meg Mentőöv címmel), amelyet feleségével, Kulcsár Teodórával közösen írtak a sorstársak, a mentális betegségekkel küzdők megsegítésére.

– Az enyémhez hasonló problémával körülbelül a lakosság egy százaléka küzd Magyarországon. Enyhébb lelki panaszokkal pedig minden harmadik ember. Emiatt fontos lenne, hogy a pszichoterápia szélesebb rétegek számára legyen elérhető, és nagyon lényeges a gyorsaság: az érintettek minél előbb jussanak kezeléshez – mondta Oravetz Dániel, aki fontosnak tartja a nyílt, őszinte beszédet, hiszen a betegségbelátás és kezelés szempontjából ez elengedhetetlen.

– Ez egyben egy antistigma küldetés is. Ne az legyen ciki, hogy valakinek van egy lelki problémája, hanem az, ha mások emiatt összemosolyognak a háta mögött.

A könyv létrejöttével kapcsolatban megtudtuk, régóta készített jegyzeteket, feljegyzéseket. – Egy idő után azt éreztem, hogy ezeket nem magamnak írom. A feleségem hozzátartozói oldalról kezdett írni ebben a témában, a kettő pedig összefolyt, összeállt egy művé, amelynek a célja az, hogy reményt és kapaszkodót adjon a sorstársaknak és segítőiknek.

A hazánkban egyedülálló önsegítő kézikönyv a tapasztalatmegosztás mellett azt is megmutatja, hogy a problémákkal küzdő és hozzátartozója miként tud együttműködni, összetartozni a bajban is.

– A feleségem a múzsám, aki mindenben támogat és mellettem van. Úgy érzem, ajándékul kaptuk meg egymást. Igazi őrangyalként áll mellettem.

A festőművész képeivel kapcsolatban kiemelte, akadnak olyan művek, amelyek egy az egyben belső világából táplálkoznak. Másoknál saját fotóit használja alapnak, a tájképek mellett portrékat fest, és elvontabb, transzcendens témájú alkotásokat is készít.

– Arra törekszem, hogy folyamatos fejlődés része legyek. Sok területen kipróbáltam magam, a sokoldalúságra törekszem ma is. Nem meglepő módon a szürreális dolgok is közel állnak hozzám. Hálás vagyok mestereimnek, Horváth Lajosnak és Sáska Tibornak, hogy megtapasztalhattam a művészet szépségét. A képeim legalább annyit dolgoznak rajtam, mint én a képeimen. Mindenkinek kívánom, hogy ismerje meg ezt az érzést, szerintem ugyanis minden emberben él egy kis alkotó. A festészet az én életemben egyfajta kegyelem. S kívánom sorstársaimnak is, hogy tapasztalják meg a művészet gyógyító erejét.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában