A három testőr kalandjai – Várpalotától Tunéziáig

Olyanban, ahol Rejtő Jenő, a sokoldalú író 75 éve elhunyt. Klasszikus művéből Bujtor István 1996-ban készített filmet. Megidézzük a szellemiségüket vidám forgatási történetekkel, melyekből az is kiderül, miért fogták le a stáb egyik munkatársát a repülőtéren a kellék fegyverekkel, s hogyan akarták nekik eladni a sivatag egy részét 500 dollárért.

Rejtő Jenő, az egyik legismertebb, legzseniálisabbnak tartott tragikus sorsú magyar író épp 75 esztendeje, január 1-jén hunyt el az ukrajnai Jevdokovóban, egy olyan munkatáborban, ahová a zsidótörvények miatt küldték. Egyes források szerint halálra fagyott, gyenge, beteg, tífuszos szervezete nem bírta az éhezést, a szörnyű körülményeket, ahogy testét rágják a tetvek. Harmincnyolc évet élt, ránk hagyott kalandokat, utazásokat, felejthetetlen hősöket, nevetést, sírást, irodalmi kincseket és a megfejthetetlenségét. S azt a legendát is, hogy állítólag halála előtt az volt az utolsó mondata: „ez az év is jól kezdődik...”

Az utolsó magyar film, amely művéből készült, A három testőr Afrikában című adaptáció volt, ennek egyes jeleneteit Veszprém megyében forgatták. Az alkotásnak a kulisszatitkaival, forgatási emlékeivel tisztelgünk a halhatatlan író előtt. Kevesen tudják, hogy Bujtor István először Tímár Pétert kérte fel, hogy álljon a kamera mögé, sokáig tárgyaltak is erről, ám miután kiderült, hogy a rendező nem ismeri mélységében Rejtőt, s ezt a művét sem, ezért a Mahir Film Kft. vezetői székébe frissen került népszerű színművész vette kezébe az alkotás irányítását. Megírta a forgatókönyvet, producerként megszerezte rá a pénzt, kiválasztotta a magyar színjátszás mezőnyéből a nagyágyúkat, a legjobb színészeket, akik szerinte meg tudják jeleníteni a rejtői világot. Ott volt Koncz Gábor, Benedek Miklós, Kállai Ferenc, Rátóti Zoltán, Stenczer Béla, Reviczky Gábor, Nyertes Zsuzsa, Szilágyi István, a kisebb szerepekben Tordy Géza, Bács Ferenc, Kautzky József, Vay Ilus. Kende János és Gulyás Buda operatőrök pedig gondoskodtak a magas szintű látványról. A zeneszerző Frenreisz Károly volt, aki szerepel is az alkotásban a Hé Lulu, ha visszatérek Fidzsiről című dallal. A számot egyébként egy Rejtő Jenő-regény sora ihlette. A végeredménnyel azonban Bujtor István sokáig nem volt elégedett. Nyilvánosság előtt is elismerte, hogy nem úgy sikerült ez a munkája, ahogy gondolta, évekig szégyellte magát miatta a nézők előtt, akik viszont annyian mentek el a moziba erre a filmre, hogy 1997-ben a legnagyobb közönséget vonzó műként megkapták az alkotásért a Moziüzemeltetők Díját.

- Mi, akik készítettük, szerettük ezt a mozit. Szerintem jó film lett, remek szereposztással, de én sem tudtam sokáig meggyőzni Pistát erről, aki valami miatt egy ideig nem lelkesedett annyira ezért filmért. Ő a forgatás után több évig nem nézte meg, majd, amikor az engedélyével egyszer leadták a tévében, odaült a képernyő elé. Utána azt mondta nekem: „nem is lett ez olyan rossz” – emlékezett vissza a régi időkre Mészáros Zoltán, aki a Mahirnél Bujtor István helyetteseként dolgozott, és A három testőr Afrikában volt az első közös nagy munkájuk.

A filmes szakember elmesélte, hogy számtalan kalandot éltek át a tunéziai forgatásokon. Már ott kezdődött ezeknek sora, hogy amikor leszálltak a repülőtéren, egyik munkatársukat ott fogták, mert hiába voltak a papírjaik és az engedélyeik rendben a hatástalanított kellék puskák kiviteléről, az ottani hatóságok fegyvercsempésznek gondolták őket. A két nagykövetség segítségével, végül két nap után kollégájuk is csatlakozhatott a stábhoz a ládányi filmes fegyverrel. Más alkalommal pedig egy helyi arab – kihasználva, hogy pár óráig nincs velük a forgatásokat biztosító rendőr – a sivatagban azt akarta elhitetni velük, hogy a végeláthatatlan terület az ő falujukhoz tartozik, és ne filmezzenek ott. Bujtor István ekkor elővett öt darab százdollárost, és az üvöltöző, gesztikuláló férfi kezébe nyomta a pénzt, amivel az el is tűnt. Amikor visszatért a stábhoz a helyi rendőr, és megtudta, mi történt, azonnal terepjáróba ült. Náluk ugyanis a turizmus erős jelenléte miatt nagyon szigorúan vették, ha valaki megkárosít egy külföldit. Este Mészáros Zoltánnak a rend-őrségre kellett mennie, ahol a sivatagot áruló arab már bilincsben volt. A pénzt visszakapták, és azt mondták, hogy a férfival egy ideig biztosan nem lesz gond, mert három évet is kaphat...

A film forgatási különlegessége az is, gyakran a stábból kerültek ki a statiszták is. Így fordulhatott elő az, hogy nemcsak a műszak, a kísérők, asszisztensek, sőt, a gyártásvezető Mészáros Zoltán öltött olykor légiósruhát a sivatagban, hanem a kiváló jelmeztervező, Tordai Hajnal is, akinek erős idomait jól el kellett rejteni a zubbony alatt. Ha a mai világra vetítjük, igazi közösségi filmmé vált így A három testőr Afrikában, amelynek itthoni jeleneteit Szirákon, Győrben, a monostori erődben, a Néprajzi Múzeumban és a Várpalota közeli kőbányában forgatták még 1996-ban.

A filmben Nagy Levint alakító Benedek Miklós jól érezte magát ebben a szerepben és a forgatásokon. Ő a kőbányai jeleneteknél is itt volt Várpalotán. A Kossuth-díjas színművész lapunknak elmondta: szerette ezt a filmet, s amikor megnézte a díszbemutatót a moziban és később a televízióban, ő úgy érezte, a tévében erősebben hatott a történet, mint nagy vásznon.

- Játszottam Rejtő-kabarékban, de olyan mélyen nem merültem el az ő világában, amelynek szerintem az utánozhatatlan humor és egyedi világlátás mellett a képzelőerő is a titka. Hiszen ma is vitatják például azt, hogy járt-e légióban vagy sem. Újabb könyvek, kutatások szerint az derült ki, hogy nem, de mégis egy ká-véházi asztalnál megszület-hettek a különleges tulajdonságokat, jellemeket hordozó hősei, légiós történetei. Nem könnyű megformálni, eljátszani ezeket a figurákat, mert karikatúraszerűek, szükségesek hozzájuk álmaink, a képzeletünk. Nagy Levin is gyakran csak képzeletben főz, elgondolja a remeknél remekebb étkeket, fantáziál azokról, beszél róluk, miközben ebben a történetben jó ideig senki nem tudja, valójában ki ő és mitől is híres. Csak később derül ki róla az igazság. Akárcsak Rejtő Jenőről – válaszolta érdeklődésünkre Benedek Miklós.

A várpalotai átállásokkor, szünetekben pedig folyamatos volt a történetmesélés, s ebben is élen járt a jól sztorizó Bujtor István, aki pályafutása alatt 59 filmszerepet játszott el. Többek között olyan legendás alkotásokban láthatták a nézők, mint a Szemüvegesek, a Karambol, a BUÉK, Az oroszlán ugrani készül, Fiúk a térről, a Fekete gyémántok, A kőszívű ember fiai, A Pendragon legenda, A dunai hajós, a Pogány Madonna vagy épp a kultikussá vált Sándor Mátyás. Ő teremtette meg Ötvös Csöpi figuráját is.

A forgatási szünetben a népszerű színművész-rendező elmesélte azt is, hogy A kőszívű ember fiaiban, amikor a farkasokkal viaskodnak, akkor egy ideig idomárok, dublőrök helyettesítették a színészeket, ő azonban beszállt a „birkózásba”. A farkasok azonban nem nyüszítettek eléggé a kamera előtt, ezért később a szinkronban, a népszerű színész-humorista Alfonzó adott ki farkashangot...

A három testőr Afrikában című filmben már használtak a verekedéseknél effekteket, ám régen ezt még másként oldották meg. Bujtor elmesélte a forgatáson azt is, hogy a hetvenes években külföldön a bunyós jeleneteket úgy vették fel a hangmérnökök, hogy egy 180 kilós disznót ütöttek, s ráadtak visszhangot. Itthon elmondta ezt a módszert a filmgyárban, ám, amikor ment be a stúdióba, elég gyenge pofonhangokat produkáltak a hangosok. Kiderült, hogy csak egy kisebb, hatvankilós malacot vágtak ketté, s alig volt rajta hús. Így csatakosra izzadtak, mire kipüfölték a megfelelő erősségű hangot...

Ez a történet is lehetne akár egy rejtői poén, egy olyan írótól, aki 120 bohózatot, jelenetet, villámtréfát és 42 regényt írt. Az egész életműve abszurd ötletek, groteszk humor, bizarr alakok és helyzetek áradása volt. Karikatúraszerű, valószerűtlen figurák és kalandok suhannak így mindig elénk egy olyan világban, ahol a képzelet sem szab határokat. Bölcsességeit, varázslatos túlélési technikáját, a humort és a fantáziát hagyta az utókorra.

Mert élni tényleg azt jelenti, örülni bármi áron.

VILÁGSIKER

Rejtő Jenő regényei angol, bolgár, cseh, észt, finn, francia, német, olasz, örmény, román és szlovák nyelven is megjelentek. Műveiből több film is készült: A fehér foltból Zsurzs Éva rendezte a Férjhez menni tilos címűt, a Vesztegzár a Grand Hotelből Palásthy György a Meztelen diplomatát, Somló Tamás 1970-ben forgatta A halhatatlan légiós – akit csak Péhovardnak hívtak című filmet, 1996-ban készült el A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében.