Közös történelmünk: üldözték a párt ellenfeleit

Pintér Kornél, a rendezvényt szervező Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet elnökének bevezetője után Müller Rolf, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatója, történész mutatta be a politikai rendőrség 1946–1953 közötti működéséről, valamint Péter Gáborról, az ÁVH vezetőjéről szóló köteteit.

Az előadó kiemelte, hogy a politikai rendőrség egy-egy vidéki és budapesti központtal a második világháború után jött létre, feladata a háborús bűnösök kézre kerítése volt, ám a szervezet tagjai kezdettől a kommunista párt ellenségeit üldözték.

A politikai rendőrség először a rendőrség alá tartozott, majd a Belügyminisztériumhoz került, élén Péter Gábor állt. A szervezetet 1948-tól fegyverrel szerelték fel, legfőbb feladata az elhárítás lett. Az ÁVH 1950-ben jött létre, és közvetlenül a Minisztertanács irányítása alá került. Müller Rolf leszögezte, számos kérdésben Péter Gábor döntött, de a szervezet nem volt állam az államban, a kommunista párt legfelsőbb szervei is befolyással voltak a működésére. A történész elmondta, a hatalom igyekezett látványossá tenni a szervezet működését: ezt a célt szolgálta, hogy a főváros közepén az Andrássy út 60. volt a politikai rendőrség székháza, ahol pincebörtön működött.

Az ÁVH üldözte a Rákosi-rendszer ellenfeleit. A politikai rendőrség állománya folyamatosan nőtt, 1953-ban már harmincezer tagja volt a szervezetnek, amely mintegy 1,2 millió emberről vezetett nyilvántartást. A rejtett erőszak, így a lehallgatás és a besúgók rendszere hamar ki-épült, ám annak ellenére, hogy sokan vettek részt a megfigyelésekben, nem működött hatékonyan.

Müller Rolf elmondta, a rendszer ellenfelei közül sokakat fizikai és lelki erőszakkal igyekeztek rávenni arra, hogy a rendszer elleni bű-nösségükről szóló beismerést megtegyék. A kihallgatások lefolytatását nem szabályozták, a vizsgálótisztek döntöttek a módszerekről, azonban általános gyakorlat volt az erőszak alkalmazása a megfélemlítésektől a kínzásokig.