Az alkotás vágya és a nézők visszajelzése motiválja a veszprémi filmest

Mikor kezdtél el filmeket készíteni?

Magával a filmezéssel már 2005-ben elkezdtem kacérkodni, ám azok csak a szűkebb családnak készült mozgóképek voltak, temérdek hibával. 2011 volt az év, amikor szélesebb közönségnek kezdtünk filmeket készíteni, miután megismertem Gallai Józsefet a veszprémi Pannon Egyetemen 2010-ben.

Kik azok a rendezők, akik hatottak rád?

Bár rengeteg művészt kedvelek és tisztelek a szakmában, számomra az abszolút példakép M. Night Shyamalan. Az ő rendezői látásmódja, a történetmesélése, a kitartása mind óriási hatással voltak rám, és úgy-ahogy érződnek is egyes elemei a saját alkotásaimon is.

Melyek a kedvenc filmjeid?

Rengeteg kedvenc van, de álljon itt egy top 10-es lista: Vissza a jövőbe-trilógia, A sebezhetetlen, Felhőatlasz, Csillagok között, Érkezés, Lány a vízben, Unconditional, Hajsza a győzelemért, Az utolsó szamuráj, Véres gyémánt.

Milyen technikát használtok?

Alacsony költségvetéssel dolgozunk minden alkalommal, így a milliós kamerákról mi csak álmodozhatunk. Ellenben ma már ott tart a technológia, hogy olcsóbb tükörreflexes készülékekkel, mobiltelefonokkal is lehet csodálatos képeket létrehozni. Mi egy komolyabb SLR „fényképezőgépet” használunk a forgatások során, melyhez külső hangrögzítővel vesszük fel a dialógokat, zörejeket, majd mindezt egy asztali számítógépen varázsoljuk egy kész filmmé. Ugyanezen a gépen történik minden utómunka, a fényeléstől a vágáson át egészen a zeneszerzésig.

Miért a mumblecore, miért a horror? Mi határozza meg a filmjeitek műfaját?

Ez egy többtényezős dolog. Részben meghatározza az, hogy milyen műfajban szeretnénk mi magunk éppen alkotni. Részben sok múlik a történeten és a költségvetésen. Szintén nem elhanyagolható dolog az sem, hogy mire van éppen igény, illetve hogy kik a célközönség. Az utóbbi időben mi az alkotásainkat nemzetközi vizekre készítjük, így az angol nyelv és a külföldi igények figyelembevétele alapvető.

„Mit csinál a viszonylag jól szituált, egyetemet végzett huszonéves fiatal, aki még nem tudja, mit kezdjen magával az életben? Hát fogja a barátait, és filmet forgat arról, hogy nem tudja, mit kezdjen magával az életben. Ennek a köldöknézős, de végtelenül őszinte hobbifilmezésnek már neve is van: mumblecore” – így definálja a műfajt az origo cikke.

Mumblecore filmet hat évvel ezelőtt készítettünk, egyfelől a technikai könnyebbsége miatt, másfelől, hogy egy kicsit közelebb hozzuk ezt a műfajt a magyar közönség felé. A horror a már említett nézői igények miatt lett jelen pillanatban az egyik vezérzsánerünk, hisz hiába szeretnénk gondolkodós drámákat készíteni, ha a közönséget a paranormális, misztikus dolgokkal lehet igazán megfogni. Mindenesetre egy valami biztos: kell egy nagyon jó történet. Ha ez nincs meg, lényegtelen a műfaj.

Melyik filmetekre vagytok a legbüszkébbek?

Valójában nem igazán lehet kiemelni egyet sem közülük. Mindegyikre büszkék vagyunk, hiszen mindegyik adott nekünk valamit. Nem feltétlenül a díjakban kell mérnünk ezeket a dolgokat, révén autodidakta módon tanultuk a filmezés minden elemét, így akár amiatt is büszkék vagyunk egy alkotásra, mert például ott tanultunk meg egy különleges operatőri technikát vagy rendezési trükköt.

Min dolgozol most?

Jelen pillanatban saját rendezésem, a Párhuzam című sci-fi kisjátékfilm utómunkálatain dolgozom, illetve előkészületben van Józsi rendezésében egy egész estés horrorfilm is.

Mi a következő projekt?

Az imént említett két film most a biztos. Tervek, ötletek vannak, meglátjuk, hogy miből mi fog megvalósulni.

Mik a terveitek a filmkészítéssel, mit szeretnétek elérni?

Szórakoztató, élvezhető alkotásokat szeretnék létrehozni. Független filmezésből hazánkban nagyon keveseknek adatik meg az, hogy megélhessenek, emiatt nagyon utópisztikus gondolat lenne az, hogy a mindennapi betevőnket a mozgóképekkel keressük meg. Mindenféle díjnak, szakmai elismerésnek örülök, nyitottnak kell lenni, de jelen pillanatban azt tudom biztosra mondani, hogy az alkotás vágya és a nézői visszajelzések azok, amik előre hajtanak ezen a könnyűnek véletlenül sem nevezhető úton.