Tapolcai zsidó borászdinasztiákról írt könyvét mutatta be Hangodi László

A Zsidó borászdinasztiák Tapolcán és szerepük a térség borkultúrája történetében (1703–1944) című könyv a város múltjának két és fél évszázadát öleli fel. A bemutatón Neszler Imre, a Tapolcai Értékmegőrző Egyesület elnöke, a tapolcai ózsinagóga tulajdonosa elmondta, hogy szerettek volna valami maradandót alkotni az utókornak, ezért történelmi kutatásokat finanszíroztak a tapolcai zsidósággal kapcsolatban. Ennek eredménye Hangodi László kötete. P. Miklós Tamás történész, a Balatonfüredi Helytörténeti Múzeum szakmai vezetője beszélgetett a szerzővel az esten. Hangodi László elmondta, hogy a kötetben korvázlatot készített a város újkori történetének jellemzőiről, a zsidóság helyi történetének kezdeteiről, közéleti, kulturális és gazdasági életben betöltött szerepéről. A kiadványban a borászdinasztiáknak nevezhető, kiemelt jelentőségű hat tapolcai zsidó család, azok tagjai rövid történetét is bemutatja.

– A könyv emlékeztető, összegző és figyelemfelkeltő vállalás. Már gyermekkoromban hallottam a Lessner és Berger névről, éreztem a pincékből felszivárgott borpárlat illatát, amelybe a főutca burkolózott. Kutatásaim során már volt mire építenem. Kiderült számomra, hogy a zsidó borászok szerették a várost, a földet, a szőlőt. Ezt bizonyítja az is, hogy Lessner Sámuel minden idők legeredményesebb alkotását hozta létre borászattörténeti tekintetben a nyugat-Balaton-felvidéki borkultúra históriájában. Vele indult az a három évszázad, amely 1944-ben zárult tragikus módon. Ezen időszak a város fejlődése tekintetében markáns tényező volt. 1813-ban Lessner Mózes építtetett zsinagógát saját telkén, az ózsinagóga elkészülte után megindult az alsófokú elemi iskolai képzés, de a zsidó családok a város gazdaságára is hatással voltak – sorolta a tapolcai zsidóság érdemeit Hangodi László. Említést tett több zsidó családról, és leszögezte, hogy a kötet felöleli mindazt, amit a város zsidósága 1703 és 1944 között megtett a városért, ami a mai napig rajta hagyta Tapolca szép arcán a nyomát. Hangsúlyozta, hogy sosem szabad elfelejteni a település azon virágkorát, amely máig üzen számunkra. Szólt a szerző a város alatt húzódó, fennmaradt hatalmas pincerendszerről, arról, hogy az első telepítések helye a Szent György-hegy és Badacsony volt. Említést tett az akkori kis mezőváros borászati jelentőségéről, a borok külföldi sikereiről, a filoxérával szembeni győzelemről, ami szintén zsidó családoknak volt köszönhető.