Klesitz Róbert hobbifotós képeiből nyílt kiállítás a bakonybéli tájházban

Elmondta, a kiállított képek tükrözik a fotós személyiségét, megerősítik, hogy imádja a természetet, a Bakonyt és a lakóhelyét.

– Sok helyen, nap, mint nap láthatunk fotósorozatokat, talán többet is, mint kellene. Szívesen visszahoznám a régi 24-es, 36-os hagyományos fényképezési lehetőségeket, hiszen akkor többször meggondoltuk, mire lőjük el azokat a kockákat. Nem szelfit készítettünk, az biztos. A számítógép előtt, elismerésünk azoknak szól, akik fotóit végignézzük és elidőzünk előtte, rohanó világunkban, a mérhetetlen információáradat közepette. És akik ezek után még élőben is hajlandók időt szakítani egy kiállítás megtekintésére, azzal elismerik, hogy tényleg érdekesek számukra azok a képek, vagy a fotós. Számomra a különleges nézőpontok, a rendhagyó témák, az érzelmi kötődés, vagy a felidézett emlékek érdekesek. Kell, hogy egy fotósnak stílusa, képeinek hangulata, mondanivalója, lelke legyen, emelte ki.

A falakon művészi képek színpompás kavalkádja, a Bakonyerdővel, gombákkal, pillangókkal, madarakkal, bogarakkal, a bencés monostor nyugalmával, a Szent-kúti kápolna békéjével és távoli pillantással szemlélve, megmutatva a falut a Köves-hegyről. Az alkotó ízelítőt kíván adni kiállított negyvenöt fotójával a Bakony szívéről, megmutatni – ahogy ő vallja – „egy levélkényi erdőt, egy leheletnyi nyugalmat, egy csepp forrásvizet, egy szilánknyi sziklát, egy lélegzetvételnyi tiszta, friss levegőt vagy talán egy maroknyi csendet, az otthonom szeretetét, a természet és a környezet hétköznapi csodáját az én szívemből”.

A kiállítás november végéig látható.