Ruttkay-Miklián Eszter Reguly Antal néprajzkutatóról tartott előadást

Február 28-a a Kalevala és a finn kultúra ünnepe Finnországban. A Kalevala 32 runóból álló első kiadásának kézirata 1834 novemberében készült el, az előszót Elias Lönnrot 1835. február 28-án írta alá. A Kalevala első kiadása két részben jelent meg: az első 1835 karácsonyán, a második három hónappal később. A versanyag szaporodásával Lönnrot a Kalevala újabb, bővebb változatán kezdett dolgozni. Ez az 1849-ben megjelent, 50 runóból álló Kalevala az, amit Finnország nemzeti eposzának tartanak. Hatvan nyelvre fordították le, ez a legtöbbet fordított finn mű.

A Veszprémi Magyar-Finn Egyesület minden évben megünnepli ezt a napot. Idén Ruttkay-Miklián Eszter előadásával, annak apropóján, hogy kétszáz évvel ezelőtt született Reguly Antal. A néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője Zircen született 1819-ben, 1858-ban halt meg. Az oroszországi finnugor népek körében végzett gyűjtő- és kutatómunkája miatt Észak Körösi Csomája néven szokták emlegetni. Elkészítette az Észak-Urál földrajzi és néprajzi térképét. Itthoni néprajzi, embertani kutatásai is jelentősek.

A zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház igazgatója színes, gazdag előadásában ismertette Reguly Antal életét. Szólt arról, hogy Reguly Zircen, Székesfehérvárott, Győrött és Pesten tanult, egyetemi évei alatt bontakozott ki utazás iránti vágya. Jogászként szép karrier várt volna rá, ő mégis úgy döntött, hogy a finnugor rokonsággal foglalkozik, a tudománynak fog élni. Reguly életét és munkásságát többféle forrásból ismerhetjük: kézirataiból, leveleiből, naplóiból, finnországi útijegyzetéből, szibériai naplójából, térképvázlataiból. Nagy tárgy gyűjteménye volt, viseleti darabokat gyűjtött. Érdekelte a fizikai antropológia, embertani kutatásokkal foglalkozott, koponyákat vizsgált, kutatóútjáról is hozott haza magával. Reguly életében is megjelent néhány mű: térképe, akadémiai székfoglalója, aktívan részt vett az akadémia munkájában.

Regulyban volt egy reformkori magyar ifjúkori lelkesedés, amikor a nyelveredet kérdése érdekelte, fogalmazott Ruttkay-Miklián Eszter. Honfiúi lelkesedés hajtotta, úgy érezte, szeretne valami nagyot tenni a magyar hazának.