Ruva Farkas Pál emlékfái: Érzékenyítő könyvbemutatót tartottak Pápán

Ruva Farkas Pál cigány származású író, költő, festő Emlékfáim című verseskötetét, valamint a kapcsolódó festményeit mutatták be a költészet napján a pápai Jókai Mór Városi Könyvtárban, amely az alkalomból egy mini József Attila-tárlattal is készült. Köszöntőjében Hermann István igazgató mutatta be az alkotót.

Ruva Farkas Pál író, költő, műfordító, újságíró, szociológus, társadalomkutató, közéleti ember a Békés megyei Újkígyóson 1952-ben, sokgyermekes oláh cigány családba született, édesanyjával való kapcsolata meghatározta életét. A Magyar Írószövetség és a MÚOSZ tagja, a Cigány Írószövetség és Nemzeti (köz)Művelődési Társaság elnöke, az IRU alelnöke (Nemzetközi Roma Unio), 2016-tól a Dikhes-Látod című folyóirat főszerkesztője. Legfontosabb művei a Gipsy passió és a Lexikon a cigányságról.

Hermann István kiemelte a szerző közéleti tevékenységét, teljesítményét, ami minden (roma) gyermek számára példa lehet. Ma is lehetőség van kiemelkedni, ha valaki igazán akar.

– Van értelme a fizikai és szellemi munkának. Nem lehet a segélyt, segítséget csak várni, fel kell állni, elé kell menni, akarni és tenni kell érte. Az akarat mellett a legnagyobb tett a tanulás. Ruva Farkas Pál ezt mindig tudta, és teszi. Az anyai szeretet, akarata, tehetsége kiemelte nehéz környezetéből. Dolgozott, sportolt, újságíró lett. Ismerte az éjszakai életet, megjárta a rendőrségi fogdát, katonaként az elmeosztályt, volt mélyen, de mindig újra tudott kezdeni. Családjában elsőként diplomázott szociológusként. Így nemcsak az élet iskoláját járta ki, de szakmákat szerzett. Mára mindenesként a népéért, a cigányság felemeléséért munkál – méltatta a szerzőt, akinek új kötetében naiv stílusú, színgazdag képei is kifejezik verseit.

– Tíz éve rákos megbetegedéssel műtötték, és meghaltam. Kivittek a hullaházba, de visszajöttem. Visszaküldött még, ezért Istennek felajánlottam és nyitottam egy tanoda-akadémiát, ami bejárja az országot – mondta el Ruva Farkas Pál. A származása okozta hátrányos megkülönböztetés kapcsán pedig így felelt:

– Az előítélet születik vagy öröklődik. Mindenkinek szíve joga előítéletesnek lenni, gyűlölködni. Nekem az a kötelességem, hogy ami bennem kifejlődött, megmutassam, hogy látva lássák. A rasszizmus, a cigányellenesség nem rossz. De az emberekben levő gyűlöletet meg kell festeni, írni. Tükörnek.

A szerző eztán interaktívan, kötetlenül ismertette a kötetet, válaszolt a kérdésekre. A rendezvényen közreműködött Babos Tibor versmondó.