A Hair készítőinek titkai is kiderültek az antikváriumban

A Pannon Várszínház nagysikerű darabja a Hair a nyár slágere volt a színházkedvelők körében, így nem meglepő módon teltházzal telt a Molnár Sándor antikvárius által szervezett beszélgetés, melyen Marton Lívia, fordító, Vándorfi László, rendező és Krámer György, koreográfus avatta be saját és a darab titkaiba a nézőket.

Likó Marcell, a darab másik fordítója egyéb okok miatt nem tudott részt venni az eseményen, de a beszélgetés során sűrűn felvetődött az ő aktív munkája is a darabban. Többek között azért is, ugyanis ő ajánlotta Marton Líviát fordítónak. Vándorfi László elmondta, a kezdetektől bizalomjáték volt ez, hiszen korábban nem dolgozott együtt Líviával, de nem is volt kérdés, hogy gyümölcsöző lesz ez az új munkakapcsolat.

Vándorfi László a Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma szerzőként 31; színészként 32; rendezőként 148, saját vallomása szerint viszont közel kétszáz darabot rendezett már életében, noha volt, amit kényszerből.

- Nemrég átnéztem a tavalyi darabokat, amiket rendeztem, és jóleső volt látni, hogy olyat nem választottam soha, amit szégyellnék, akár én csináltam, akár másnak választottam. Én rengetegszer voltam beugró rendező, főleg a Petőfi Színházas időszakban, tehát kényszerből kellett megcsinálnom darabokat, ha a rendező visszamondta. A látszat talán nem ezt mutatja, de én nagyon érzelmes választó vagyok, amihez nincs közöm, azt nem tudom beválasztani. Ez műfajfüggetlen, ez szubjektív dolog – mondta el Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója arra a kérdésre, hogy mi alapján választ színházi darabokat.

Azt is elmondta, hogy habár szerették volna a szülei, ő nem akart zongorát tanulni, helyette inkább focizni akart, mára mégis kiemelten fontosak számára a zenés színházi darabok.

Krámer György, noha moderátorként szerepelt az eseményen, a Hair koreográfusaként is megszólították. Elmondta, a színpadon látható mozdulatokból nagyon sokat maguk a színészek, a fiatalok hoztak be a koreográfiába.

A beszélgetés során egyértelművé vált a részvevők számára, hogy ezt a darabot nem elég egyszer megnézni, minden új megtekintés újabb jelentésréteget tár fel a szemfüles közönség előtt. Az este kötetlen beszélgetéssel zárult az alkotókkal, és a nézőtéren megbúvó színészekkel.