Emlékversenyt és fesztivált szerveztek a fogyatékkal élők számára Balatonfűzfőn

A Vágfalvi Ottó Művelődési Központ színháztermében telt ház és ünnepi hangulat fogadta a résztvevőket, akiket Hegedűs Józsefné, a Mozgássérültek Veszprém Megyei Egyesületének elnöke köszöntött. Elmondta, hogy huszonöt évvel ezelőtt felkereste Varjú Lajost, Balatonfűzfő polgármesterét, hogy a művelődési központ adjon helyet egy ilyen rendezvénynek. Ő egyből igent mondott, és az önkormányzat támogatásáról biztosította. Nagyon fontosnak tartja, hogy azok az emberek, akik valamilyen fogyatékossággal élnek, meg tudják mutatni egészséges embertársaiknak, hogy igen, én is itt vagyok, köztetek szeretnék élni, ugyanolyan esélyekkel, mint bárki más.

Ezúttal közel háromszáz résztvevő volt, akik az ország számos pontjáról érkeztek.

Produkcióik sokszor megnevettették a nézőket, olykor könnyeket csaltak az emberek szemébe.

Sokak meglepetésére Napsugár Anna jeltáncművész együtt lépett fel Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művésszel. Kiderült, hogy a hallássérült hölgy tanítványa a művésznőnek. Mindenkit meghatott a közös ének, melynek szövegét Napsugár Anna írta, Kaszás Péter pedig a zenéjét szerezte a Drága édesanyám című dalnak.

– „Keresd az örömöt! Ott van körülötted! Szépséget találni, hidd el, nem nehéz! Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát kinőtted! Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!” Aranyosi Ervin gondolatait idéztem önöknek, hiszen a mai nap a közösségről, a barátságról és mindenekelőtt az önfeledt vidámságról szól. Példát mutatnak minden ember számára, hogy mekkora erő van a közösségben, az elfogadásban. Mi más lehetne kiválóbb közvetítő az emberek között, mint maga a kultúra – hangsúlyozta Ovádi Péter országgyűlési képviselő, aki a fesztivál fővédnöke volt.

Marton Béla polgármester örömét fejezte ki, hogy huszonötödik alkalommal rendezik meg ezt a szép, nemes eseményt. Mindez azt jelenti, hogy figyelünk az emberekre. Egy társadalom értéke megmutatja, hogy a gyerekekkel, idősekkel, elesettekkel, rászorulókkal miként bánunk. A fogyatékkal élők nem betegek, valamiért így születtek. Meg kell nekik mutatni és lehetőséget adni, hogy ők is képesek teljes életet élni.