A pápai iskolában megelevenedik a néprajzi kiállítás

A pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola a Magyar vagyok elnevezésű projektjében a régmúltra emlékeztető használati tárgyakat gyűjtött össze tavaly. A feledésbe merülő eszközöket az idei tanévkezdéstől két teremben kiállítva, interaktív múzeumpedagógiai tanórákon mutatják be a diákoknak.

Heizer Zoltánné intézményvezető elmondta, életkori sajátosságoknak megfelelően valósulnak meg a múzeumpedagógiai foglalkozások óvodások, alsó és felső tagozatos iskolások számára. A tárlat a tantestület, valamint Füstös Katalin és más szülők felajánlásaiból jött létre. Hozzátette, hogy nyitottak óvodák, más iskolák csoportjainak látogatására.

A minap a 2.Z osztállyal együtt magam is részt vehettem egy órán, melyen az intézményvezető időutazásra vitte a tanulókat egy korabeli gazdasszony otthonába. Mariska néni bőrébe bújva Kindertné Surányi Lívia tanító, osztályfőnök, az időnként megelevenedő néprajzi tárlat megálmodója kalauzolta körbe a kíváncsi nebulókat.

A néprajzi teremben egyszerre vannak jelen a múltbeli falusi parasztház különféle helyiségei, úgymint a konyha, a tiszta szoba, a mosdó, a gazdasági épület és a kamra. Az egyes szegletek megismerését követően a diákok palatáblán, illetve tableten feladatokat, totót oldanak meg. A gyerekek vidáman, játékos formában, testközelből ismerkedtek meg többek között a sparhelttel (klasszikus sütő-főző készülék), a mák- és kávédarálóval, a miskakancsóval, a komatállal, a katival (korabeli állóka vagy járóka), a sulyokkal (mosófa), vagy az egykori magyar pénznemmel, a pengővel.

– Szeretnénk, ha ezek a manapság kevésbé közismert használati tárgyak fennmaradnának az utókor számára, hogy a gyermekeinkben legyen igény ezek továbbörökítésére. Amely népnek nincs múltja, nem lesz jövője sem – e gondolat szellemében alakítottuk ki a néprajzi termet, amit idén kibővítettünk. A másik helyiségben egy 19-20. századi iskolai tantermet rendeztünk be – jegyezte meg Kindertné Surányi Lívia.