2019.11.10. 11:00
Humorral szemléli a világot Rátóti Zoltán színművész
Négy karakter versenyfutása, nem tudjuk, hogy az életért vagy a halálért, mondta Rátóti Zoltán színművész Gyurkovics Tibor Nagyvizit című tragikomédiájáról, melyet a Veszprémi Petőfi Színházban állított színpadra. A premier pénteken este volt.
20191106 Veszprém Petőfi Színház. Rátóti Zoltán interjú Pesthy Márton fotó Veszprém Megyei Napló
Fotó: Balogh Ákos/Napló
A darabot ön vagy Oberfrank Pál igazgató választotta?
– Az igazgató úr ötlete volt, ő mondta, hogy szeretnék Gyurkovics egyik darabját bemutatni, hiszen kötődött Veszprémhez: 1988–1992 között a színház dramaturgja volt, 1986-ben a Fekvőtámaszban az ezredes szerepét is eljátszotta. Pali és én is nagy tisztelői vagyunk az írónak. Az ő javaslatára mutattuk be Gyurkovics drámáját, az Isten nem szerencsejátékos címűt a Magyar Művészeti Akadémián. Ő szervezi a Szó-szín-játék című színpadi sorozatot. Ezt az előadást nem ő, hanem Nagy Viktor rendezte, Reviczky Gáborral ketten játszottuk. Különleges a téma, izgalmas kérdéseket feszeget: az életben nincsenek véletlenek, Isten nevében nem lehet téves eszméket vallani. Magunkat áltatni, felmenteni. Hol kezdődik a felelősség? Ha megtörtént a baj, lehet-e Isten akarataként aposztrofálni a tragédiát? Nagyszerű dialógusok vannak a darabban.
Gyurkovics Tibort, a munkásságát ismerte?
– Igen, régről, a főiskolán bejárt hozzánk órákra. Jó barátságot ápolt Kapás Dezsővel, aki a főiskolán osztályfőnököm volt, és aki az 1972-es ősbemutatót rendezte a Vígszínházban. Gyurkovics és Kapás hasonlóképpen szemlélte a világot, ugyanazt a humort szerették mindketten, ami a Nagyvizitben is látható.
A darab egy kórház sebészetének négyágyas kórtermében játszódik.
– Ez egy kisarkított, kiélezett helyzet. A négy főszereplő küzdelme az élettel, saját magával, saját hazugságaival, és talán ott a gyávaság is, mennyire mernek vagy nem mernek szembenézni saját kudarcaikkal, mert ezek kudarcos életek. Ha ezt így megfogalmazzuk, azt is gondolhatnánk, hogy pesszimista az előadás. A darab négy teljesen különböző karaktert mutat, négyük küzdelmét, versenyfutását, nem tudjuk, hogy az életért vagy a halálért – ezt majd a végén eldönti a néző. Gyurkovics humorosan próbálta megírni a történetet.
Humorosan írta meg az író, vagy a helyzetek humorosak?
– A helyzetek is. Van benne helyzetkomikum és jellemkomikum is. Sőt, a darab különlegessége, hogy bármennyire negatív jelzőket mondtam, ennek ellenére mindegyik figura nagyon szerethető és nagyon emberi problémákkal küszködik. A darabnak filozofikus tartalma is megjelenik: van segítség, de nem biztos, hogy onnan jön, ahonnan szeretnénk, ahonnan számítunk rá. A humánum, az emberség áttör a kisszerűségen.
Egy interjúban közölte, hogy ennyire sziporkázó tragikomédiát korábban még nem rendezett.
– Valóban nem találkoztam még ilyennel. Tavaly Csiky Gergely A nagymama című vígjátékát rendeztem Veszprémben, annak finom humora volt, de ez sokkal élesebb komédia, ki is használják a színészek. A próbákon sokat nevettünk, sokat gondolkodtunk, hogy mi lehet a legkifejezőbb megoldás, a helyzetkomikumokat meg kellett fejteni. Gyurkovicstól nem lehetett elvonatkoztatni. Nagy bohóc volt, és ezeket a bohócfigurákat, -karaktereket írta meg a szereplőkben, még akkor is, ha nagyon valóságos helyzeteket ábrázol.
Megszólítja az előadás a mai nézőt?
– Szerintem igen. Ez egy kortalan darab, nemcsak a ’70-es évekről, a szocializmus idejéről szól. Kórházi élményei mindenkinek vannak. Ha nem betegként, akkor látogatóként ismeri, milyenek ezek a kórtermek. Itt egy alkalmi közösséget láthatunk, négy embert a hozzájuk látogató ápolókkal, orvosokkal, mintha egymás nélkül, egymás zrikálása nélkül nem tudnának létezni. A darab elgondolkodtatóbb része, hogy ezek az emberek versenypályán rohannak a halál felé. Van, aki mondja, hogy meg akar halni, de nem gondolja komolyan, van, aki az ellenkezőjét mondja, és utána vele történik tragédia. Ki vagyunk szolgáltatva a sorsunknak.
Koncz Gábor az 1972-es ősbemutatón is színpadra lépett, majd háromszor rendezte a darabot.
– Abban az előadásban Fazekast játszotta, most pedig Badarit alakítja. Ő a darab legnagyobb szakértője, ott volt azokon a próbákon, ahova bejárt Gyurkovics is, mesélte, hogy a szöveget együtt írták át vele.
Veszprémben elmondta, ő hogyan rendezte korábban az előadást, mit csinálna itt másként?
– Hagyta, hogy a veszprémi társulat felfedezze a darab ízét és tartalmát, megfejtse annak humorát. Nem szólt bele a rendezésbe, néha elmondta, ők hogyan csinálták az ősbemutatón. Ez más felfogás, más rendezés, más emberek játsszák az előadást. Nagy alázattal viszonyult a helyi csapathoz, az új rendezéshez. Nem könnyű a szerepe, másfél óráig fel sem kel az ágyból.
Esztergályos Cecíliával is dolgozott már együtt A nagymama című vígjátékban.
– Örültem, hogy benne van az előadásban, ő is szakértője a darabnak, játszotta már ugyanezt a szerepet.
A veszprémi társulattal tudott együttműködni?
– Igen, nagyon jó csapat. Sokakkal dolgoztam már korábban, de vannak olyanok, akiket most ismertem meg.
Szakmai életében a színészet vagy a rendezés van most túlsúlyban?
– Továbbra is a Nemzeti Színház társulatának tagja vagyok, ahol jól érzem magam. Általában évente egy előadást szoktam rendezni, most úgy alakult, hogy hármat, dús évad lett. A veszprémi munka után a Budapesti Operettszínházban egy monooperát rendezek, Anne Frank megrendítő történetét Grigori Frid egyszemélyes operaváltozatában ismerheti meg a közönség, majd a Rózsavölgyi Szalonban egy francia darabot, amiben játszom is, ez újdonság. A Nemzeti Színházban Euripidész Médeia című drámájában játszom, majd Wass Albert Tizenhárom almafa című darabjában, Vidnyánszky Attila rendezésében, utána pedig megyek Pécsre, egy szerepre.
Korábban azt nyilatkozta, hogy nagyon fontos önnek a család. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a családdal?
– Nem könnyű, Veszprémből ingáztam, de a következő munkák Budapesten lesznek, nem kell hónapokra távol lenni a családtól.
Zenekarával, a Neil Young Sétánnyal vannak fellépései?
– Havonta fellépünk a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Ez nemcsak munka, a zenélés kikapcsolódásnak is kiváló. Az első zenekaromra, amivel három éve Veszprémben is felléptem, most nincs időm.
A család, munka, zenélés mellett marad ideje másra, például színházba járni?
– Szeretek színházba járni, a Nemzeti Színház előadásait természetesen megnézem, és itt, Veszprémben is igyekszem, bár az Esőembert Budapesten, a Klebelsberg Kultúrkúriában látom majd. Máshova nehezen jutok el.