Közösségteremtő vezető

2019.12.15. 20:08

Harminc éve áll Erdélyi Ágnes Veszprém Város Vegyeskarának élén

Erdélyi Ágnes felépített és folyamatosan működtet egy teljes vertikumú kóruscsaládot, a Dunántúl egyetlen, nagy létszámú és keresett oratóriumkórusának karnagyaként. Immár harminc éve vezeti Veszprém Város Vegyeskarát.

Balla Emőke

Erdélyi Ágnes külső biztatásra jelentkezett a veszprémi karnagyi pályázatra

Fotó: Penovác Károly/Napló

Erdélyi Ágnes középiskolai énektanár, karvezető és zeneelmélet-tanári diplomáját – jeles minősítéssel – 1986-ban szerezte meg. 1989 januárjában külső biztatásra jelentkezett Veszprém Város Vegyeskara – az országban elsőként meghirdetett – nyílt karnagyi pályázatára, és a jelentkezők közül ő nyerte el a nagy múltú együttes bizalmát.

Hárman pályáztak, ő is elment a próbavezénylésre, a szakmai zsűri, az együttes rögtön döntött. Január 21-én, Ágnes-napon mondták neki, hogy őt választották. Emlékezett a veszprémi kórusra, hallotta az együttest, mert amikor gyerekkorában szüleivel a híres nyírbátori református templomban járt, egy hangversenyen Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét Zámbó István vezényelte.

A megbízást először nem véglegesre vállalta, csak másfél év után mondott igent. Hogy jobban megismerje a kórus tagjait, kitalálta, hogy az esti próbák után nem megy vissza Budapestre. Minden alkalommal más-más családnál aludt, éjszakába nyúlóan beszélgetve, így megismerte a kórus jelentős részét.

1990-ban lett a Csermák Antal Zeneiskola zongora– szolfézs tanára, 1991-től él Veszprémben. El kellett döntenie, hogy nem ingázik tovább Budapestről Veszprémbe, hanem itt ereszt gyökeret. Ekkor házasodott össze férjével, Gloarits Miklóssal, három gyermekük született, ők már veszprémiek, nagyon szeretnek itt élni, meséli. Anna környezetgazdálkodással foglalkozik, a környezetvédelemben dolgozik, Flóra zenész, második diplomáját szerzi, Márton most lépett ki a családi otthonból, informatikát tanul.

Erdélyi Ágnes külső biztatásra jelentkezett a veszprémi karnagyi pályázatra
Fotó: Penovác Károly/Napló

Vajon hogyan lehet édesanyaként összeegyeztetni a karnagyi munkát? Ki vigyáz a gyerekekre a próbák, koncertek, turnék alatt?

– Teljesen más egy férfi karnagy élete, mint egy édesanyáé. A munka állandó szervezést igényel. A gyerekekkel háromszor három évig itthon voltam gyesen, gyeden, de a fesztiválok idején vagy a sűrű karácsonyi időszakban jöttek hozzánk a nagyszülők.

Férjem, Miklós nemcsak énekel, de nagyon sok háttérmunkát (fotózás, kottagyártás, hangfelvétel, technikai háttér) is elvégez. Volt egy pótnagymama, Marcsa, akit szerettek a gyerekek, nagy kóruscsaládból származott, a Kovács családból. Húsz évig járt hozzánk, esténként, a próbák idején nyugodtan hagytam itt a gyerekeket vele. Mindig figyeltem, vigyáztam arra, hogy a gyerekek megkapják azt a törődést, amit igényelnek, ott legyek a hátuk mögött, amikor szükségük van rám.

Mint mondja, harminc év után, gyerekei nélkül teljesen új életszakasz kezdődik. A zeneiskolában sok kisgyerekkel foglalkozik, a legkisebbek második, harmadik osztályosok, a legnagyobbak érettségizők. Erdélyi Ágnes már gyerekkorában tudta, hogy zenész szeretne lenni, de azt is, hogy szolfézstanár nem. A szolfézst a növendékek jelentős része nem kedveli.

Amikor visszament tanítani az iskolába, elhatározta, hogy megpróbálja a munkáját úgy végezni, hogy a szolfézs öröm legyen a gyerekeknek. A szolfézs a zene nyelvtana, nemcsak elmélet, hanem zene, az órákon sokat és gyönyörűeket énekelnek, igyekszik mindenkit megtanítani énekelni. Belőlük alakult ki a Csermák gyerekkórus, tizenhét évvel ezelőtt az ifjúsági kórus, a VVV Vokál – melyben az évek során körülbelül háromszázan énekeltek –, muszáj, hogy legyen utánpótlása, jövője a felnőtt vegyes karnak.

A karnagy úgy véli, aki gyerekkorában megismerte az éneklést, az éneklő közösségben való együttlétet, azt, hogy öröm szép dolgokat létrehozni, hangversenyszínpadra állni, utazni, világot látni, az felnőttkorban is keresi majd ennek a lehetőségét. Sok fiatal Budapesten, az ország különböző pontjain folytatja tanulmányait, kezdi életét, de a karnagy külföldről is kapott már köszönőlevelet. A kórusban a 18 éves fiataltól kezdve a 80 évesig mindenféle életkorú dalos megtalálható, a karvezető nehéz feladata, hogy egy olyan együttest hozzon létre, mely egységesen szól.

– Amikor megkaptam ezt a feladatot, azt gondoltam, ha ezt a kórust az oratóriumok, kórusművek előadására alkalmasan, életképesen sikerül átadni egy következő kollégának, akkor megtettem a dolgomat. A vegyes kar vezetésének csodálatos történetében én a harmadik szereplő vagyok, nem szerettem volna, ha ez az én időmben hal ki.

Erdélyi Ágnes szerint fontos, hogy legyenek olyan közösségteremtő emberek, akik az alapokat leteszik, a háttérmunkát elvégzik. Magyarországon rengeteg nagy énekkar tűnt el, mert nem voltak közösségteremtő emberek. Az elmúlt harminc év nemcsak a kórusvezetőé, hanem a civil vezetőségé, a háttérmunkákat elvégzőké. A kórus képviseli ezt a műfajt a városban, sokat hozzátett ahhoz, hogy Veszprém elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet.

Veszprém Város Vegyeskara már készül a hagyományos karácsonyi koncertre, melyet idén december 21-én és 22-én tartanak a Hangvillában, a Mendelssohn Kamarazenekar és hangszeres szólisták közreműködésével. Erdélyi Ágnes minden évben új műsort állít össze: ezúttal karácsonyi barokk muzsika csendül fel az itáliai Velencéből, a Szent Márk-katedrálisból, Albinoni és Corelli darabjai, fő programként pedig Vivaldi Gloria című műve.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában