Oláh Sándorné Nagy Gabriella egész élete a Tókerthez kötődik

A Jókai Mór Városi Könyvtár Pápai Családi Fotóalbumok sorozatában Oláh Sándorné Nagy Gabriella osztotta meg emlékeit Szabó Rita könyvtáros közreműködésével csütörtökön a könyvtár megtelt előadótermében.

Oláh Sándorné elárulta, több mint ezer fényképből válogattak az életéről szóló vetítéshez, ami szorosan összefügg a tókerti Szent Benedek-plébánia történetével, ugyanis tősgyökeres pápaiként a templom szomszédságában született, ott keresztelték, ott volt elsőáldozó, bérmálkozó, és a mai napig – 2003-as agyvérzését követően is – jelen van a szentmiséken, tagja a rózsafüzér társulatnak, segíti a karitászcsoport munkáját. Tavaly kötetet írt a plébánia 1945 és 1965 közötti történetéről, ez alapján hívta meg a sorozatba Hermann István igazgató.

– 1947-től 2013-ig minden évben járt valaki a családból a tókerti iskolába. Az iskola ­mellett a templom töltött be fontos szerepet az életünkben. Nehéz körülmények közt éltünk, testvéreim jóval idősebbek voltak nálam – emlékezett vissza. Mint mondta, lelki nevelkedését végigkísérte László Keresztély, akinek a tókerti papok sorából hiányzó nevét a plébániatörténeti könyvhöz végzett kutatómunkájával pótolta.

Oláh Sándorné az általános után a közgazdasági szakiskolában tanult tovább, mert szülei nem tanácsolták neki a pedagóguspályát, inkább egy jobban fizető szakma felé irányították. Tinédzserkora óta ápolta beteg édesanyját, emiatt le kellett mondania a német nyelv tanulásáról. A közgáz elvégzése után munkába állt, először a pápateszéri áfésznél dolgozott pénztárosként, majd a Vasiparhoz került mint bérelszámoló. Ott nagyon szeretett dolgozni, ekkor születtek gyermekei is. Utána a könyvesboltban, majd utazási irodában dolgozott, ahol a vallási turizmus volt a feladatköre.

Később a szociális otthonba ment gondozónak, hogy beteg édesapját el tudja látni. Ötvenegy évesen agyvérzést kapott, azóta rokkantnyugdíjas, és Isten kegyelméből jó egészségnek örvend.