Rácsai Róbert nyelvtanár: Alkalmazkodnunk kellene az Y és a Z generáció igényeihez

A magyarok nyelvtudása legendásan gyenge, a 2016-os adatok szerint a 25 és 64 év közöttiek csupán 42 százaléka beszél idegen nyelven. Nemrég az is kiderült, hogy tovább csökkent tavaly a nyelvvizsgázók száma, és a 111 ezer jelentkezőből mindössze 74 ezren vizsgáztak sikerrel.

Valóban, ezekre az eredményekre nem lehetünk túl büszkék. A 40 feletti korosztályban sokan tanultak oroszul, de mivel sem motiváció nem volt, nem is használtuk évtizedek óta, az bizony elfelejtődött. Más nyelv tanulására kevés lehetőség volt. De ez csak egy ok a sok közül. A vizsgázók számának csökkenése, gondolom, abból fakad, hogy sok – főleg fiatal – embernek már megvan a szükséges nyelvvizsgája, második idegen nyelvből jellemzően kevesen tesznek nyelvvizsgát. Mindemellett úgy látom, hogy sokan kényszerből mennek el nyelvvizsgázni – kell a munkához, diplomához stb. -, ám nem készülnek fel rá, sokszor nincsenek is tisztában a feladattípusokkal, követelményekkel. Pedig már adott a lehetőség a fiatalok számára, hogy a sikeres vizsga esetén annak díját visszatérítik.

A fiatalabb korosztályban jobb a helyzet, különösen a magas óraszámú nyelvi képzést adó gimnáziumot végzettek körében – ám a többi középiskolában (szakgimnáziumok, szakiskolák) sok esetben a heti három nyelvóra édeskevés.

Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a nyelvtanítást? Javítani kellene a tanárok felkészültségén? A tanulók motiváltságán? Vagy a taneszközökön, nyelvkönyveken?

Tulajdonképpen mind a három. Ami a nyelvtanárokat illeti, jó képzést nyújtanak a főiskolák, egyetemek, nyelvi és pedagógiai szempontból is, bár sok eszközzel – például az interaktív táblákkal – csak a tanítási gyakorlat során találkoznak. Amiben fejlődnünk kell: alkalmazkodnunk kell a 21. századhoz, vagyis az Y és a Z generáció szükségleteihez, érdeklődéséhez – gondolok itt például a digitális eszközökre. Ehhez azonban idő kell, pénz és lehetőség, megfelelő továbbképzések.

Hozzá kell tennem azt is: nagyon magas a fluktuáció, sok tehetséges kolléga megy el más munkahelyre, ahol jobban megbecsülik anyagilag és erkölcsileg egyaránt. A sok tanárváltás év közben bizony visszaveti a fejlődést. Emellett valóban nagyon fontos a tanulók belülről fakadó motiváltsága, ami bizony sokszor hiányzik – sok fiatal készen várja az eredményt, tenni viszont nem nagyon tesz érte, mondhatni „várják a sült galambot”. Ahogy mondani szokás: ha valaki nem akar tanulni, én, a tanár, akár „a fejem tetejére is állhatok”.

Nehéz velük megértetni, hogy ha a Google-fordítóval fordít le egy szöveget, attól ő nem fog fejlődni semennyit sem…

Természetesen ez távolról sem igaz mindenkire! Ami a nyelvkönyveket illeti, úgy gondolom, hogy kifejezetten jó anyagból dolgozhatunk minden iskolatípusban, főleg, hogy számos közülük rendelkezik digitális kiegészítő anyaggal is, amelyeket azonban használni is kellene. Viszont kevésnek tartom az akkreditált tankönyvek számát, több választási lehetőséget kellene biztosítani e téren.

Tanárként milyen különbségeket tapasztal az általános iskolai és a felnőtt nyelvoktatás között?

Nehéz így szétválasztani, hiszen minden ember különböző, és így természetesen minden tanulói csoport is az, legyen az gyermek, tinédzser vagy felnőtt. Általános iskolai csoportok között is van nagyon érdeklődő, szorgalmas, szívesen tanuló, és van az „ej, ráérünk arra még” típus.

A felnőtt csoportok esetében komolyabbnak érzem a motivációt: aki felnőtt korában iratkozik be tanfolyamra, az általában akar is tanulni, és nem „kényszerből” teszi.

Persze nem könnyű az sem, pláne munka és család mellett, az idősebbek már amúgy is nehezebben tanulnak nyelveket, de általánosságban úgy érzem, szívesebben készülnek. Számos lehetőség adódik támogatott tanfolyamok elvégzésére (pl.: GINOP), amelyek népszerűek és hatékonyak is.

Segítenek-e a nyelvtanulásban a feliratos filmek?

Feltétlenül! Mindig javaslom tanítványaimnak, hogy feliratosan nézzék a filmeket, sorozatokat, akár olyanokat is, amelyeket láttak már. Nemcsak a magyar feliratot ajánlom, be lehet állítani, hogy a nyelv és a felirat is angol legyen. Több országban nem szinkronizálják egyébként a filmeket, jobban is értenek angolul az emberek – igaz, az érem másik oldala, hogy a magyar szinkronok kifejezetten jók.

Mi a véleménye az újfajta nyelvtanulási/nyelvtanítási módszerekről (például a Gaál Ottó-féle kreatív nyelvtanulásról)?

Nem próbáltam Gaál Ottó tanár úr módszerét, ám van ismerősöm, aki több nyelvvizsgát szerzett ilyen módon. Mivel ez egyéni tempójú, önálló tanulásra épülő módszer, iskolai keretek között nem valószínű, hogy megvalósítható. Az viszont bizonyos, hogy igen komoly belső motiváció és sok munka, gyakorlás szükséges a sikerhez – legyen szó bármilyen módszerről.

Mennyire hasznosak a telefonos nyelvtanító applikációk (Duolingo, Drops stb.)?

Szókincs tanulására, egyszerűbb szerkezetek, mondatok gyakorlására hasznos és szoktam is javasolni tanítványaimnak. A fiatalok szeretik nyomkodni a telefont vagy a számítógépet, hát tegyék! Magasabb szintre természetesen nem lehet ezekkel az alkalmazásokkal eljutni, a valódi tanulást nem váltják, nem válthatják ki, ám mindenképpen hasznosnak ítélem meg őket.

Rácsai Róbert a Dózsa György Általános Iskolában és egy veszprémi nyelviskolában tanít angolnyelv-tanárként – utóbbiban általános, katonai szakmai nyelvet (két tankönyv szerzője a témában), és nyelvvizsga-felkészítéssel foglalkozik (B1, B2 és C1). Hobbijai kötődnek a nyelvekhez: verseskötete jelent meg, drámákat, verseket fordít elsősorban ír költőktől, íróktól (Wilde, Yeats, Plunkett, Pearse), Tolkien mesterséges „tünde” nyelveiről tart előadásokat (a témában egy szótárt és egy nyelvkönyvet is írt), valamint megjelenés előtt áll egy ír irodalmi és történelmi témájú regénye. 2015 áprilisában ő lett a hónap tanára Veszprém megyében.