Milos József a valóság rögzítésére törekszik – külső manipulációk nélkül

A Pannónia Kulturális Központban júliusban nyílt tárlat – amelyen közel harminc képző- és iparművész portréja volt látható – megnyitóján Milos József nagylelkű felajánlást tett. Az alkotó bejelentette, hogy a balatonalmádi könyvtárnak adja a városhoz kapcsolódó felvételeinek negatívjait. Milos József Balatonfűzfőn született 1940-ben, és a középiskolát is a térségben végezte el. A középiskolát a Lovassy László Gimnáziumban kezdte 1954-ben, majd Balatonfüreden a Lóczy-gimnáziumban folytatta tanulmányait. Már fiatalon érdeklődött a fotózás iránt, egy barátjával otthoni körülmények között készítettek nagyítót és hívták elő a filmeket – egy tepsiben.

– A középiskolai kirándulásokat már megörökítettem, a felvételeket otthon lelaboráltam, amelyeket aztán jelképes összegért sokan meg is vásárolták – idézte fel Milos József. Szívesen emlékszik vissza erre az időszakra: a 27 tagú osztályból 22-en szereztek utóbb egyetemi végzettséget, köztük Kurutzné Kovács Márta, aki építőmérnökként akadémikus lett. Édesapja erdész volt, és szerette volna, hogy ő is erre a pályára lépjen, az élet azonban máshogy hozta. A fotós pályához érdekes módon a veszprémi állatkert 1958-as megnyitásának is köze volt.

– Kasza László, aki az alapítás ötletétől a helyszín kiválasztásán át a közel ötezer ember bevonásával mindössze öt hónapos építkezésig mindenben vezető szerepet vállalt a veszprémi állatkert létrejöttében, ő szólt, hogy menjek a megnyitóra és készítsek néhány fotót. Amikor az előhívott felvételeket nézegettük, akkor vetette fel, hogy miért nem megyek el fotósnak – idézte fel Milos József.

Jelentkezett is a Magyar Távirati Irodához, s bár oda nem került be, de a Budapesti Fényképész Szövetséghez igen. Korniss Péterrel kezdtek együtt, vele a mai napig tart a barátságuk. A műszaki riport­osztályra került, épületfotózástól kezdve óvodai fényképezéseken át műszaki gépek megörökítéséig és színházi fotók készítéséig sok területen dolgozott. Mestere Vassányi Béla és Szijjártó Pál volt, tőlük a fotózás minden csínját-bínját megtanulta, sőt, utóbbi a színházi fotózás rejtelmeibe is beavatta: megbízták az Irodalmi Színpad előadásainak megörökítésével.

Ebből a képanyagból született a Volt egyszer egy színház című kiállítása. (A hatvanas években készült színházi fotóiból néhány éve a Magtárban rendeztek tárlatot.)

Ezután kapott felkérést képző- és iparművészek zsűrizett műtárgyainak dokumentálására. Harminc év alatt 600 ezer alkotást örökített meg fotókon. A műalkotások fotózásakor óhatatlanul is kapcsolatba került a művészekkel, akiktől nagyon sokat tanult. A munkakapcsolat miatt aztán sokszor érkezett megkeresés az alkotóktól, hogy készítsen róluk például portrét, amelyek hol katalógusokban, hol könyvekben kaptak helyet. Az évtizedek során összesen négyezer ilyen felvételt készített, mások mellett Kovács Margit keramikusművészről, Barcsay Jenő festő- és grafikusművészről, Udvardi Erzsébet és Vágfalvi Ottó festőművészről.

Pályája során kiállított itthon és külföldön, tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Fotóival albumokat, könyveket illusztráltak, de emlékkönyvet készített a számára kedves Balatonalmádiról és Balatonfűzfőről is.

Milos József még az 1950-es években, az érettségi után került Budapestre – ahonnan a kétezres években költözött Szentendrére –, de balatoni kötődése mindvégig megvolt, a család balatonalmádi telkén ma is szívesen időzik.

A balatonalmádi tárlat megnyitóján Feledy Balázs művészettörténész méltatta őt, kiemelve: Milos József az a tradicionális fotós, aki a valóság rögzítésére törekszik, külső manipuláció nélkül. Bár a fényképezőgép ma is szinte mindig nála van, de már nem keresi olyan aktívan a témákat, mint korábban. Ha mégis, ugyanaz vezérli, mint pályája kezdete óta mindig: az emberek és a tárgyi értékek megörökítése.