Minőségi szellemi táplálék: kulisszatitkok a Kőtengerben

Véget ért a második Kőfeszt. Összegezné a tapasztalatokat?

– Soha rosszabbat! – vágta rá Csúri Ákos. – Az értékelésnél a legfontosabb, hogy senki nem betegedett le, a közönség a Kőfeszthez illő kulturáltsággal vette a szükséges intézkedéseket. Mint például a karszalagokra történő regisztráció, a maszkhasználat, a kézfertőtlenítés. Nem volt tömegnyomor, de sokan voltak. Éppen annyian, amennyit ezek a kedves kis Káli-medencei települések kényelmesen és egészségesen elbírnak. A közönség szerette és élvezte a valóban minőségi kézműves vásárt, a gyerekprogramok mindegyike telitalálat volt, a zenei Hyde parkban fellépők egytől egyig a rendezvénysorozat rajongói lettek. Kálloy Molnár Péter is azzal hívott a napokban, hogy mennyire emberléptékű, családias, ugyanakkor értékközpontú és magas színvonalú volt a program, amelyre szívesen visszatér, ha hívjuk.

És a kerekasztalok? Úgy nyilatkozott a kultura.hu-nak még a második Kőfeszt előtt, hogy „Egy ilyen fesztiválban igenis helye van annak, hogy a szellem gyarapodjék”. Gyarapodott?

– Szerintem elég rendesen. Makoldi Miklós előadása a Káli-medence Árpád-kori romjairól telt házzal ment. Délután kettőkor, csütörtökön, Mindszentkállán. Erre mondja valaki, hogy nincs igény a minőségi szellemi táplálékra! Ezzel párhuzamosan Kővágóörsön a Káli-medence építészetéről és az épített örökség megmentéséről nyílt kiállítás, és zajlott kerekasztal Szűcs Endre, Kerner Gábor, Sváb Katalin, vagy éppenséggel a salföldi polgármester, Fábián Gusztáv részvételével. Szintén „minden hely elkelt” alapon.

Ahogy láttam, telt ház volt a Trianon-kerekasztalon és a médiabeszélgetésen is.

– Igen, mert szóltak valamiről. Bartal Csaba, a Múlt-kor főszerkesztője Dévavári Zoltánnal (Veritas Intézet) és Vizi László Tamással (Magyarságkutató Intézet) újszerű aspektusból is közelítette nemzetünk eme tragédiáját, így azok is végighallgatták, akik a helyszínként szolgáló kővágóörsi Tájház kertjéből az utcára lóg­tak ki. Ráadásul itt debütált a Magyarságkutató kitűnő Trianon-tárlata is. A médiabeszélgetésen pedig nagy nevek – Petán Péter, a Magyar Hírlap főszerkesztője, Lampé Ágnes, a Klubrádió és az ATV műsorvezetője, Kovács Tibor, az Axel Springer médiavállalkozás vezérigazgatója és Dorogi László blogger a blogstar.hu-tól – valódi vitája zajlott. Ebből is hiátus van manapság, jó, hogy itt megvalósult.

Azt szokták mondani a fesztiválok szervezői, hogy másnap már elkezdődik a munka a következővel. Önök is így vannak vele?

– Igen. A kezdet nekünk az idei értékelését és a tavalyival történő összehasonlítását jelenti. Mindkettő úgynevezett pilotprojekt volt, a tanulságokat igyekszünk a napokban levonni.

Merre megy tovább a Kőfeszt?

– Amerre elindult, csak még markánsabban. A cél immár kimondható: a magyar folklór központja legyen a Káli-medence, a Kőfeszt pedig a népművészet ünnepe. Hol van az megírva, hogy csak Budapesten lehet táncháztalálkozó, ráadásul sokszor nagyböjt hetében, húsvét ünnepekor? Sehol. S miért olyan elrugaszkodott elképzelés, hogy valódi népművészeti helyszínen – ahonnan eredendően is származik –, a táncházak természetes közegében legyen ilyen nagyszabású találkozójuk a népzenészeknek, néptáncosoknak? S nem buszmegállóban, hanem, mondjuk, pajtákban szól majd a palatkai muzsika. Ezért tervezünk jövőre már a kisfalvakban tematikusan szétszórva a magyar folklórhoz (néptánc, népzene, népmese, népi alkotó tárgyművészet) kötődő gyermek- és ifjúsági táborokat a Kőfeszt előtt, amelynek eredményeit, produkcióit kiemelt helyen mutatnánk be az összművészeti fesztiválon. Továbbra is hangsúlyosak lesznek a helyi témákhoz is kötődő tudományos, ismeretterjesztő előadások, kerekasztalok. Idén újítottunk, és nagy sikere volt a folklórhoz elvi síkon köthető, de egészen más jellegű eseménynek – Mundruc Kupa, a népzenészek és a néptáncosok focitornája Balatonhenyén –, melyet innentől a Kőfeszt keretében rendeznénk meg évről évre.

Az idei Kőfeszt kiszabadult Kővágóörsről és kiterjesztette szárnyait a környező településekre is. Bevált az ötlet?

– Maximálisan. Minőségi programokat és ezzel látogatókat vittünk a településekre, szépségeiket a Kőfeszt szépszámú közönsége megcsodálhatta, élvezhette. A pálkövei strand programjai pedig a nyaralóknak és a fellépőknek egyaránt élményszámba mentek. A jövőben is ezt az utat járjuk. A Kőfeszt nem egy falu, hanem a Káli-medence kulturális ünnepe kíván lenni. Bízunk benne, hogy jövőre Salföld is rendezvényhelyszín lesz.

Hogyan sikerült az együttműködés az önkormányzatokkal? Néhány évvel ezelőtt az ilyen próbálkozások enyhén szólva nem mentek zökkenőmentesen.

– Jók a tapasztalatok, kikristályosodott, hogy ott, ahol a házigazdák valóban nagyon akarták a rendezvény sikerét, az nem is maradt el. Pár példa: Kardosné Csaba Gyöngyi, Kékkút polgármestere saját kezével szorgoskodott a Táncképek kiállítás installálásakor, míg Balatonhenye és Köveskál első embere, Kulin Miklós és Győrffy Szabolcs nem volt rest falubusza volánja mögé ülni, hogy a résztvevőket vagy a sajtó munkatársait fuvarozza a falvak között. De egy rossz szavunk sem lehet Horváth Dezső vagy Csombó Zoltán, Kővágóörs és Mindszentkálla polgármesterének segítő szándékára, hozzáállására. Köveskálon és Kővágóörsön egy-egy helyben élő művész kiállítása is bekerült a programba – nem marketingszempontból, hanem azért, mert minőségi volt. Egyet akartunk, és azt megvalósítottuk. Szentbékkálla kicsit kilóg a sorból, ott a jövőben más utat választ az önkormányzat, amit tiszteletben tartunk. Viszont egy helyi vállalkozó máris felajánlotta a magánterületét a jövőbeni rendezvények helyszínének, így ez a település sem marad ki a Kőfesztből.

Navracsics Tibor bejelentette, hogy ön lesz az EKF Veszprém–Balaton 2023 Káli-medencei koordinátora. Milyen koncepcióval, tervekkel vág neki a feladatnak?

– Első körben igényfelméréssel, sok-sok személyes beszélgetéssel, és közös, a Káli-medence településeit egyben kezelő koncepció elkészítésével szeretném zárni 2020-at. Fontos, hogy ne ugyanazok az igények (faluház felújítása) jelenjenek meg, hanem megtaláljuk minden falu egyedi kulturális, közösségi karakterét, amellyel sikerrel pályázhatnak az EKF keretében. És persze folyamatos programokkal. A Határtalan Hangok Közhasznú Alapítvány és a Káli Kövek Közhasznú Alapítvány által Káli Kult Központ (KKK) fantázianévvel működtetett kulturális közösségszervező, építő rendszer célja, hogy a szüreti mulatságok végétől (október eleje) húsvétig folyamatos kulturális programokat szervezzen minimum kétheti rendszerességgel – kiemelten az adventi és a farsangi időszakban – a helyben élőknek. Például kiállítást, irodalmi estet, kamarakoncertet, író-olvasó találkozót, előadás-sorozatot, amelyek mindig más-más faluban valósulnak meg (Kővágóörs, Kékkút, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Köveskál, Balatonhenye, Pálköve, Salföld), de a közönséget a falubuszok a helyszínre szállítják az összes településről, és haza is viszik őket.

A Kőfeszt berobbant a Balaton-felvidéki kulturális köztudatba. Mivel foglalkozik, amikor éppen nem Kőfesztezik? Mit érdemes tudnunk önről? Már ami ránk tartozik persze.

– Alapvetően a köz ügyei iránt elkötelezett – abban publicisztikákban véleményt is nyilvánító –, alkotó ember vagyok. Van egy médiavállalkozásom, amelynek elemeit a közösségi médiában 560 ezren követik – organikusan. Könyveket írok, ha van rá idő, és szeretnék jóval több időt szentelni három gyermekem fejlődésének, a családomnak. A négy és fél éves legkisebb mondta is a Kőfeszt után: „Apa, most száz napig nem dolgozhatsz!” Erős üzenet, de nehezen teljesíthető. Ötven leszek a jövő hónapban, sok minden van mögöttem, de szeretnék még egy kis nyomot hagyni a Kőfeszttel és az EKF-fel a Káli-medencében. Ha ez sikerül, akkor azt mondhatom, kerek az életmű.