Színdarabbal emlékeznek az aradi vértanúkra a tapolcaiak

N. Horváth Erzsébet tapolcai író, helytörténész a gyásznapot helyezte az Amikor a harangok is sírtak című, zenés-táncos színdarabja középpontjába.

- Kettős gyökerű volt az indíttatásom, hogy megírjam a színdarabot. A 2016-ban bemutatott darabom, a Kokárdák és koszorúk című színmű az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején játszódott. Sokan talán nem is tudják, hogy Tapolca, ez a dunántúli kisváros nemcsak hősöket adott akkor a hazának, de több, országos méretű és jelentőségű eseménynek is színtere volt. Az emlékállítás szinte elkerülhetetlen volt. Már akkor tovább „pergett” bennem a film és megfogalmaztam magamban, hogy milyen jó lenne megtudni, miként élték meg és élték túl Tapolca polgárai az akkori szörnyű időket. A folytatás megírására 2019-ben nyílt alkalom. Varga Károlyné, a Tapolcai Városszépítő Egyesület alelnöke azzal keresett meg, hogy egy pályázat keretében lehetőség van arra, hogy helytörténetet feldolgozó színdarab szülessen. Örömmel, köszönettel mondtam igent azonnal. A sikeres pályázat eredményeként a Bennünk élő történelem összefoglaló című pályázati anyaghoz két színdarabot írtam. Az egyik „Bilincsben is szabad vagyok” címmel, Batsányi János életét dolgozza fel, a másik pedig az Amikor a harangok is sírtak című darab. Zenés, táncos művek. A Batsányi életét feldolgozó darab zeneszerzője Márió, a harmonikás, az Amikor a harangok is sírtak-é pedig Fülöp Ádám. A „táncfelelős” mindkét darabban a Batsányi Táncegyüttes. A tapolcai születésű költőről szóló mű bemutatása május helyett a járvány miatt decemberben lesz. A másikkal pedig október hatodikán és másnap állunk színpadra a Tamási Áron Művelődési Központban – mondta az író, rendező, aki reményei szerint sikerül a darabbal egy sajátos ötvözetét bemutatni mindannak, ami a drámairodalom műfaját jellemzi.

- Mivel sorstragédiáról van szó, a magyar nemzet élethalálharcáról, így, mint a görög drámák, prológussal kezdődik és epilógussal ér véget. Nincs központi alakja a színdarabnak, azaz mindenki az a maga élethelyzetében. Redl József huszárszázados és felesége, Rozália arról tesz tanúbizonyságot, hogy az összetartozás, a szerelem sorstragédiák elviselését is segítheti. Csuba János kocsmájának ajtaja mindig nyitva várja a harcokat megjárt tapolcai katonákat, hogy a bajtársi találkozókon éltessék egymásban is a reményt. Annak, hogy az „élet él és élni akar” bizonyosságát Ács Ferenc és felesége szerelmében is megtalálhatja a színdarabot megtekintő. Noszlopi Gáspár története regénybe, filmbe illő. Kossuth mondta róla, hogy ő az igazi szabadságharcos. A földbirtokos családba született ügyvéd beállt a szabadságharc katonái közé, de annak bukása után nem tette le a fegyvert, szabad csapatokat szervezett és tovább folytatta a küzdelmet az osztrákok ellen. Mivel az édesanyja és a húga, Anna a harcok idején Diszelben élt, így ő és vele harcoló öccse is gyakori, éjszakai vendég volt a háznál. A történéseket a középkori krónikás, Tinódi Lantos Sebestyén alakját is megidéző Nagy Ágoston korabeli haditudósító fogja össze. Érdekes, talán jelnek is tekinthető, hogy a középkori lantos 1555-ben, azaz 465 évvel ezelőtt Gyulaffy László meghívására Csobánc várában járt, hogy hírét vigye a várkapitány tetteinek, bajvívásainak. A színdarab alakjait a Batsányi Színjátszó Kör közel negyven fős gárdája személyesíti meg. A szereplők már nagyon várják, hogy színpadra léphessenek. Van köztük olyan, aki már mint általános iskolás szerepelt korábbi rendezésemben több, mint negyven éve, és most szintén. Büszke vagyok arra, hogy Rompos Alida Dobossy Lajos tanító feleségeként, Katóként visszatért a színpadra. Gimnáziumi tanára voltam 27 évvel ezelőtt, amikor rá osztottam Molnár Ferenc: Liliom című művében Muskátné szerepét. A megyei lap felsőfokon írt az alakításáról. Most a kislányát is elhozta magával a színpadra. Nem véletlen, Lídia színésznőnek készül. De itt van velem, velünk a „régiek” közül Hangodi László, Torma Tamás, Bognár Róbert, Németh József. Kovács Edina, Pásztor Miklósné is. Igazságtalan lennék azokkal szemben, akiket helyszűke miatt nem tudok felsorolni, így csak azt mondhatom, hogy a csapat, a Batsányi Színjátszók most is, mint mindig, remekelni fognak. Fülöp Ádám szikrázó tehetségű, fiatal zenészben pedig rengeteg alázat és tisztelet van a szakma, a vállalt feladat iránt, példaértékű lehet sok idősebb számára is. Haynau szerepében énekelni is fog. Van olyan dal, amelyet ő énekelt fel, de a színpadról felhangzó dalokat szintén ő tanította be – mondta Némethné, aki a dalszövegeket, verseket írta. Vallja, hogy egyfajta üzenetet szeretne eljuttatni a színdarabon keresztül a nézőkhöz.

Amint Nagy Ágoston, a krónikás az Epilógusban felhangzó énekében felcsendül: „Élni és élni kell minden magyarnak e Földön, belekiáltani a világba, reményeink nem szálltak sírba a magyar Golgotán. a magyar Golgotán”.