Kedves, de könnyen felejthető darab lett a Becsúszó szerelem

Nagy feladatra vállalkozott, amibe végül bele is tört a bicskája, még ha a végeredmény nem is lett tragikus.

Gyula (Ötvös András) megszállott focidrukker, barátaival csapata minden meccsén ott van, és nem mennek a szomszédba egy kis balhéért. Hősünk és felesége gyermeket szeretnének, ám a férfi steril, így a nő egyezséget köt egy fiatal roma lánnyal, Lüszivel (Gombó Viola Lotti), hogy születendő babáját magukhoz veszik. Ehhez persze Gyulának is lesz egy-két szava.

A történetet olvasva ki lehet találni, hova fog kilyukadni a végkifejlet, illetve mi szolgáltatja a fő konfliktust.

A két, egymástól mindenben különböző fél végül megismeri egymást, ami újabb bonyodalmat szül, nem is beszélve arról, hogy Gyula titkolja barátai előtt Lüszi létezését. Láthattuk már számos alkalommal, amikor az egyre nagyobb méreteket öltő hazugsággyár végül megtelik, és muszáj szembenézni a következményekkel. A sokszor látott formulát a focidrukkerek szubkultúrája dobná fel, de ez csak üggyel-bajjal sikerül. Az alkotók elvileg beleásták magukat az ultrák világába, ábrázolásmódjuk a lezárást leszámítva mégis teljesen egyoldalú. Bulizós, káromkodó, agresszív ösztönlények, ami lehet, hogy az esetek többségében helytálló, de nagy hiba lenne ennyire egyszerűen beskatulyázni a szurkolói kemény magot.

Ez a felszínesség kihat a komplett műre, s kifejezetten bosszantó, hogy próbálkozásai ellenére teljesen mellőzi az egyediséget. A cselekmény kiszámítható, ha valami mé­gis meglepő mellékszál kúszna be, azt egy huszárvágással elintézik, nem is beszélve a bonyodalmak mondvacsinált megoldásairól. Olyan érzésem volt, mintha a rendező nem tudná megfelelően keverni az arányokat, illetve bajban lenne azzal, hogy milyen műfajú filmet csináljon. A Becsúszó szerelem itt bukik el. Vígjátéknak nem elég vicces, romantikus filmnek túl szertelen, a fontos társadalmi kérdéseket hanyagul kezeli. Érthető, hogy a szórakoztatásra koncentrálna, de ahhoz több működő poént és stílusosabb szituációkat kellett volna írni.

Ami menti a menthetőt, az a színészek játéka. Ötvös András és Gombó Viola Lotti duója működik, amilyen valószerűtlen páros, annyira jól mutatnak együtt. Noha nem kell hozzá agysebésznek lenni, mégis tetszett, ahogy fokozatosan fedezik fel egymás értékeit, a sérülésekről való beszélgetésük a film egyik legaranyosabb pillanata. A legjobb poénok Thuróczy Szabolcshoz fűződnek, de Tenki Réka mantrázó oktatója is tartogat humoros momentumokat. A Becsúszó szerelemben több volt, mint amit kihoztak belőle, amolyan „két szék között a pad alá” eset. Bosszantóan sablonos, konfliktusait felszínesen kezeli, nincs meg a kontraszt a műfajok közt. A színészgárda mégis képes emelni a színvonalat, az össz­kép bájosan ártalmatlan.

Nagy Viktor Oszkár filmjénél láttunk már idén rosszabb hazai vígjátékot (Pesti Balhé), de jobbat is (Hab); a Becsúszó szerelem egy kedves, de könnyen felejthető darab lett.