Megjelent Kerner Mariann harmadik verseskötete

Az alapítvány a terápiás kutyák részvételével oktató, nevelő, fejlesztő tevékenységet folytat minden olyan területen és faktorban, ahol ilyen jellegű segítségre van szükség bármely korosztály számára, így a korai fejlesztéstől az idősgondozásig, az általános és a sajátos nevelési igényű gyermekek, fiatalok számára egyaránt.

Az alapítvány továbbá olyan alkotó és művészeti tevékenységet segít, amely bármely módon hozzájárul az állatok szeretetének, tiszteletének, felelős tartásának kialakításához, s mint egy láthatatlan örökségként a felnövő generációk számára iránytűként szolgál – tudtuk meg Bara Ivettától, a szervezet elnökétől.

– A Megszépítő kékség megjelenése a nevelőotthonokban élő halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek kutyás terápiás foglalkozásainak megvalósulását is támogatja. A program örökbe fogadott kutyám, Bóbita nevét viseli, amelyet a Vahúr Állatvédő Egyesülettől fogadtam örökbe, alig pár hónapos korában. A mentett kutyák összetörtségével szemben Bóbita rendkívüli bizalommal rendelkezett az emberek és az élet iránt, ami annak köszönhető, hogy otthonra találásáig is csupa őt szerető kéz simogatta bundáját. Az emberek iránti lelkesedés, szolgálat apadhatatlan benne. Jóságos lénye tele van pajkos játékossággal. Jelenleg terápiás tanuló, és reményeink szerint az alapítvány csodálatos csapatát erősíti majd. Így lett hát a könyv a közös barátságunk egyik alapköve, s annak hite, hogy a kutyákkal egy élhető, szeretettel teli világért tevékenykedhetünk – nyilatkozta a Naplónak Kerner Mariann, miközben Bóbita egyfolytában a figyelem középpontjában kívánt lenni.

Mariann mindig is szerette a költészetet, rengeteget olvasott, nem gondolta, hogy egyszer majd ő is írni fog. Har­minc­éves volt, amikor megjelent első verseskötete, a Remény madara címmel. Elvesztett egy hozzá nagyon közel álló személyt, muszáj volt kiírnia magából mindazt a fájdalmat, amit akkor érzett. Majd nem sokkal később szintén magánkiadásban megjelent a Te vagy a híd című verseskötete. A költőnő nagyon érett, idős lélek tapasztalatait adja át verseiben. Földi lámpásként hozza az égi fényt soraiba, a szeretet nyelvén tolmácsolva azokat.

Hat évnek kellett eltelnie, hogy megjelenjen a mostani verseskötete. A Megszépítő kékség című könyvet Mariann alapjában véve azoknak ajánlja, akik szeretnek egy belső utazást tenni, melyre mostanság sokkal nagyobb szükség van, mint korábban. Minden korosztályt érint, hiszen vannak benne gyermekek számára is könnyen befogadható írások.

Mariann reméli, hogy a verseskötetet többen megvásárolják, ezzel támogatva egy nemes kezdeményezést.