A szeretet örök köteléke: Grecsó Krisztián a balatonfüredi a Könyv-Bor-Jazz Fesztiválon

– Van egy gyönyörű paradicsomi állapot, a gyerekkor, amikor a világ megismerhetőnek tetszik – mondta Grecsó Krisztián. – Van egyfajta hitünk abban, hogy a világ működik valahogyan és azt majd egyszer megértjük. Vannak törvények és biztos dolgok. Aztán jön a kamaszkor, és eltörik ez a paradicsom, bebábozódunk. Amikor pedig ebből kitörünk, kiderül, hogy a világ nem megismerhető, csak személyes hitek és benyomások vannak. Kiderül, hogy csak magadban bízhatsz. Ott találod magad egy nagy bizonytalanság közepén – fűzte hozzá a József Attila-díjas költő. Szerinte 40 év fölött szükség van egy gyerek szemére, hogy lássuk a világot.

– Amikor kérdezik a származáshoz, a gyerekkorhoz való viszonyomat és a szülőfalut, akkor azt mondom: az volt a legfelemelőbb benne, hogy egy univerzum volt. Úgy hittem, hogy mi a világ közepén élünk. Ez kikezdhetetlen volt, hiánytalan, és a létezésnek volt egy teljessége. Ezt törte meg az elszármazás. Amikor megírtam a Pletykaanyut, megharagudtak a falumbeliek, közülük hatan bepereltek fejenként 1,2 millió forintra a könyv miatt, becsületsértés címén – tekintett vissza az író.

Tizenöt évvel később aztán díszpolgárrá választotta a falu (Szegvár) Grecsó Krisztiánt, aki úgy fogalmazott, amikor megírta a Pletykaanyut, egyszerre volt bennszülött és etnográfus: képes volt saját magával interjúzni. A beszélgetésen szóba került A Pál utcai fiúk vígszínházbeli színpadra állítása is, aminek kapcsán negyvenszer olvasta el Molnár Ferenc regényét.

– Ez egy hihetetlenül kegyetlen könyv! – jelentette ki Grecsó Krisztián. – A katarzis az, hogy csak egyetlen ember érti meg, hogy mi történt. De az is katarzis, hogy az a tiszta ember, aki az életét áldozta a hazáért, nem éli meg azt, hogy milyen lesz elveszíteni ezt az illúziót. Úgy ifjúsági regény, hogy nem az. Pontosabban nem csak az – jegyezte meg.

Az író felhozta a „megbocsátás képtelenségét is” Vera című műve kapcsán. – Néha már azt sem tudjuk, miért haragszunk egymásra. Vannak olyan évtizedes gyűlöletek, melyek a temetőben érnek véget, és ha ott megkérdezik, „ti miért nem beszéltetek egymással húsz évig”, nincs rá válasz – mondta Grecsó Krisztián. Elárulta, a Vera utolsó harmadát újraírta. A haragra koncentrált, de kiderült, a harag a sokadik érzés. – Az első a szorongás. Az, hogy nincs biológia kötelék. Nincs a géneknek kötése, ennél egy sokkal fontosabb van, a szeretet örök köteléke – hangsúlyozta.

A beszélgetésben érintették írói krízisét is, melyen elmondása szerint három éve túl van. – Rákos voltam. Nagy küzdelem volt magammal, amit nem tudtam történetté formálni, ezért kerestem azokat az utakat, ahonnan nézve gondolkodni tudok. Ez a vers lett – közölte a költő.