Kőfeszt: a megőrzött nyugalom

Elhalkult az orgonaszó a kővágóörsi templomban, Navratil Andrea csodahangja még kereng egy kicsit az oltár körül, és ezzel véget ért a harmadik Kőfeszt – A nyugalom fesztiválja a Káli-medencében.

Hegyi Zoltán

20210807 Kővágóörs. Kőfeszt. Fotó: Pesthy Márton PM Veszprém Megyei Napló

Fotó: Pesthy Márton/Napló

Azon merengek már csak egy kicsit, hogy vajon a Kőfeszt miben és miért merőben más, mint egyéb fesztiválok. Hogy tudok parkolni? Hogy nem taposnak agyon? Hogy valódi ételek vannak? Hogy bár sajnos ezúttal sem tudtam közelebbi ismeretséget kötni a Kárpát-medence boraival (autóvezetés), de el tudom képzelni a nagyszerűségüket? Hogy olyan elemi erővel csapnak le rám a saját kultúrám és hagyományaim, mint egy túladagolt C-vitamin-kúra? Talán ez utóbbi a legfontosabb. Kerülném a nagy szavakat, pláne a pátoszt, de Csúri Ákos, a Kőfeszt megálmodója és egyben kivitelezője egyfajta missziót teljesít.

A Káli-medence egy csoda. A kulissza a teremtett és az épített környezet lenyűgöző maradéka. De már más zene szól a falvakban, nem úgy van most, mint volt régen. A haladás és a fejlődés visz mindent. Félreértés ne essék, nem akarnék én ezekből a pompás falvakból skanzent csinálni, igaz, gasztrofalvakat sem. A Kőfeszt egyik legnagyobb erénye az, hogy az arany középúton jár. Nem tétován, de szelíden. Nem erőszakoskodik, csupán felmutat. Hogy így is lehet. Ráadásul ez a miénk, és csodájára járnak Chicagótól Tokióig.

Amióta néhány napja a kiállítása megnyitóján megvásároltam Kása Béla Erdélyi muzsikusok című káprázatos albumát, alig teszem le a kezemből. A remek fotográfus történeteket illesztett a képek mellé. Igazakat és hiteleseket, tekintve, hogy meg- és átélte őket. Mutatom a könyvet Porteleki Lászlónak, a Muzsikás prímásának, aki szintén szerepel az albumban. Azonnal további sztorikkal színesíti a képeket, ami nem csoda, hiszen ő maga sem jött zavarba, amikor néha beköltözött valamelyik cigánysorba, hogy tanuljon. Így még jobban él, lüktet az egész, már amennyiben ez egyáltalán lehetséges. Tátott szájjal hallgatom egy darabig, aztán arra gondolok, hogy remek sors ez az enyém, mert ilyen kortársaim vannak. Köszi, Kőfeszt, remélem, jövőre újra!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában