Közös szerelmük a mozgókép – Sikeres bemutatkozáson van túl a Veszprém megyei filmes páros

Hogyan lesz egy Lovassyban matematika és történelem fakultációs diákból filmrendező? – szegezem rögtön a kérdést a mindössze 22 éves veszprémi Kovács Dánielhez.

– Ügyvéd is lehettem volna, ám szerencsére a Lovassyban rengeteg lehetőség volt filmezésre. Volt egy tanárnőm, akire nagyon felnézek, magyar és médiaismeret óráin időnként reklámfilmeket, kisfilmeket kellett készítenünk, ezek megrendezését többségében pedig mindig a kezeim közé vettem. Filmezéssel komolyabban 3-4 éve foglalkozom, minden technikai tudást autodidakta módon sikerült elsajátítani, ami ma az internetnek köszönhetően talán nem is olyan nehéz, mint korábban.

Társa, Horváth Andor mozgókép-, és médiaismeret tanár, emellett képzett színész, ezáltal magabiztosan mozog a kamera előtt.

– Az egyik első olyan korosztály voltam, akik érettségizhettek mozgóképismeretekből. Később színész lettem, e során számos vizsgafilmben, sorozatban, filmben próbálhattam ki magam. Miután számomra a filmnézés mindig a kedvenc hobbi volt, érlelődött a gondolat, hogy egyszer jó volna saját alkotásokat készíteni. Olyan három éve aztán úgy döntöttem, jó lenne egy filmes tábort szervezni itt Veszprém megyében, ahol összefoghatom azokat az alkotókat és gyerekeket, akiket vonz ez a világ.

A tervből pedig valóság lett, 2021-re már a harmadik magyarpolányi filmes táboron is túl vannak, ahol többszörösen díjazott kisfilmeket sikerült az évek során készíteniük, szakmai vezetők segítségével. Horváth Andor elmondta, eme táborok sikere vezette őt arra, hogy saját alkotásokat készítsen.

– Nagyon tetszett, hogy a munkánknak volt egy produktuma, ez nagyon megkülönbözteti a filmezést a színháztól. Éreztem, hogy nem egy lehetetlen dolog vidéken filmeket készíteni, a technikai hátteret pedig meg lehet tanulni. Azóta is szeretném folyamatosan bővíteni ezt a lehetőséget, hogy ne csak nyári tábor keretein belül készülhessenek alkotások. A Vaterlandot Danival ketten készítettük, de hamar megtanultuk, hogy két ember nagyon nehezen tud összerakni egy filmet. Nem lehetetlen, de olyan hibákat vétünk közben, amit egy nagyobb stáb esetében lehet, hogy nem követnénk el.

2020-ban, a filmes nyári tábor keretein belül készült el az Anya és Apa című rövidfilm, melyet most olvasóink is megtekinthetnek:

Vakbélgyulladástól a Vaterlandig

No de hogy is találkozott a két alkotó? Hol máshol, mint egy filmes táborban! Mint megtudtuk, Cereden minden évben szerveznek ilyet, Dániel és Andor itt találkoztak. Előbbi másodszor vett részt az eseményen, az első táborban lett igazán a filmek szerelmese. A sors fura fintora, hogy hatalmas izgalommal várt második tábor szinte egészét a salgótarjáni kórházban töltötte egy vakbélgyulladás miatt. Andor, miután mindketten Veszprém megyeiek, felajánlotta neki, hogy hazafuvarozza, az úton pedig volt idejük beszélgetni. Így indult az ő közös útjuk, melynek első gyümölcse a Vaterland című dokumentumfilm, a magyarpolányi svábok kitelepítésének kendőzetlen története.

– Magyarpolányban szerettünk volna alkotni, a téma pedig adott volt, hisz ha beérkezik az ember a településre, rögtön szembetalálja magát 1200 svábbal. Először rövidfilmben gondolkodtunk, végül a dokumentum lett a befutó, ami egy nagyon izgalmas műfaj – tudtuk meg Kovács Dánieltől. Horváth Andor ehhez hozzátette, egy dokumentumfilmet jóval kisebb költségvetésből el lehet készíteni, mégis hatásos dolgokat lehet vele elmesélni.

– Két kép volt a fejemben egy kisjátékfilmhez. Egy templom és egy pap története. Rengeteg kutatómunkát végeztünk, és úgy éreztük, hogy egy egész estés alkotáshoz támogatókra van szükségünk, őket pedig úgy tudjuk a legjobban meggyőzni, ha készítünk egy rövid dokumentumfilmet. Eredetileg 15-20 percben gondolkodtunk, ám végül máshogy alakult az élet. Rengeteg emberrel beszélgettünk, ám végül kevesen voltak azok, akik kamera előtt is vállalták, hogy elmesélik a velük történteket. Felvettünk 15-16 órányi anyagot, ebből készült végül el a 45 perces alkotás.

A Vaterland esetében az első percben érezték, hogy él a történet, ám saját bevallásuk szerint strukturálatlanul vágtak bele a folyamatba, nem tudták pontosan, mi fog kisülni belőle. Két kamerával és minimális technikával, 3-4 forgatási nap alatt rögzítették a jeleneteket. Többre nem volt idő. Február óta azon dolgoztak, hogy a felvett anyag összeálljon valami egésszé. Együtt vágtak, ami mindkettejük számára egy tanulási folyamatot is jelentett. Dániel vizuális effektekkel is megfűszerezte a filmet. A saját felvételek mellett rengeteg archív fotó és videó is színesíti az alkotást. Ezeket a Nemzeti Filmintézettől vásárolták meg, illetve a fotók esetében a forrás egy része a Fortepan, másik fele pedig a magyarpolányi lakosok voltak.

A munka pedig látszólag megtérült, az ajkai bemutatón vastaps fogadta a színpadon felsorakozott stábot. A visszajelzések alapján a film jól folyik a medrében, és érthető módon meséli el a svábok kitelepítésének történetét, ezáltal akár oktatási célokra is felhasználható lenne.

A jövővel kapcsolatban Horváth Andor és Kovács Dániel elmondta, több műfajban is szeretnék kipróbálni magukat, így reklámfilmeket, fotózásokat terveznek, valamint végső céljuk, hogy narratív játékfilmek is kikerülhessenek a kezeik alól.

Kapcsolódó cikk:

https://www.veol.hu/kultura/helyi-kultura/ajkan-mutattak-be-a-magyarpolanyi-svab-kitelepitesekrol-szolo-dokumentumfilmet-video-4964135/