Aki az ókori világ szeretetére tanította a pápai fiatalokat

Földy Józsefre emlékezett az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) szerdán a Török Bálint utca 16. számú lakóháznál, a professzor egykori otthonánál. Kerecsényi Zoltán ügyvivő felidézte a hazai görög és latin tanulmányok sokoldalú, odaadó művelőjeként, nemzetépítő alkotóként tevékenykedő néhai tudós tanár életművét.

– 1924 és 1946 között a Pápai Református Kollégium görög-latin tanára volt. Az 1931-ben Pápán kiadott középiskolai görög-magyar szótára, értékes tankönyvei hosszú időkön át állták meg a helyüket. Előadásait a kor tudományos szintjén közvetítette, az ókori világ szeretetére tanítva a fiatalságot. Tagja volt a Pápai Kaszinónak, 1923 és 1947 között annak könyvtárosi tisztségét is ellátta; 1934-ben megírta a kaszinó százéves történetét. Kedvelt, népszerű előadó volt, szívesen hívta például a Pápai Jókai Kör is. A kecskeméti születésű, hajdani kiváló tudós-pedagógus neve az ókor egyik nagy „enciklopédiájának”, Sztrabón Geógraphikájának magyar fordítójaként csenghet ismerősen. 1933-ban, a Magyar Tudományos Akadémia akkori főtitkára, Balogh Jenő megbízásából Pápán megkezdődött fordítás Földy József munkásságának megkoronázása volt. Az első geográfusnak tekinthető görög utazó, földrajzi író hatalmas művének magyar nyelvre való átültetése óriási teljesítmény volt. Földy közel két évtizeden át dolgozott rajta, ám az csak halála után, 1977-ben láthatott napvilágot – mondta el Kerecsényi Zoltán.

– Zseniális tudással rendelkezett, hat vagy hét nyelvet ismert tökéletesen, de foglalkozott az arab, a héber és az arám nyelvvel is. Szegény sorból emelkedett fel, színjelesen végezte a gimnáziumot és az egyetemet. Professzorai már harmadévesen méltónak tartották nemcsak a tanári működésre, hanem a doktori címre is. Szaktanári képesítést magyar-, latin-, valamint görög nyelv és irodalomból szerzett. Gyors- és gépírásból is tanári oklevelet nyert, nagy kezdeményezője volt ezen tantárgyak gimnáziumi bevezetésének. Műfordítói tevékenysége fiatalon indult, 1903-04-ben jelentette meg Démoszthenész és Platón munkáinak fordításait, s az újgörög irodalom magyar tolmácsolóinak egyik úttörőjévé vált – jegyezte meg az ügyvivő, hozzátéve, Földy József lelkiismeretes családapa volt, négygyermekes özvegyasszony hű férjeként. Életét piarista szerzetesként kezdte, majd kilépve áttért a református vallásra, sőt lelkipásztori képesítést is szerzett. Sajnos, több kiadatlan dolgozata a világháborús pusztulás áldozata lett, 1945 tavaszán lakását gyújtóbomba találta el, mindene elégett. 1947-es nyugdíjba vonulása után Budapestre költözött, de élete utolsó két évtizedében is aktív maradt. 84 évesen hunyt 1965-ben.

A megemlékezésen Kaprinayné Megyeri Zsuzsanna, Zábrák Károlyné és Recse Sándor egyleti önkéntesek helyeztek el koszorút Földy fehér márvány emléktáblája alá.