Bemutatták A nagy füzet című darabot Veszprémben

Bemutatta a Pannon Várszínház az évad következő előadását, A nagy füzet című koprodukciós darabot, melyet a Forte Társulat tagjai adtak elő a Hangvillában.

Horváth Virág

Fotó: Balogh Ákos/Napló

„Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Életben maradnak, szívük megkeményedik, testük megedződik” – ez áll a darab ajánlójában a Pannon Várszínház honlapján, azonban ez még csak nem is körvonalazza azt, ami a 120 perces szünet nélküli előadásban feltárul a nézők előtt.

Fontos kihangsúlyoznunk, hogy a darab megtekintése – még felnőtt felügyelete mellett sem- ajánlott 16 éven aluliak számára. Ez nem mese, még csak nem is tanulságos történet, hanem az élet borzalmainak legjava. A Forte Társulat a fizikai színház műfajának képviselője. Jelen előadással kapcsolatban sem táncszínházról kell beszélnünk, ám a prózai darabban a mozgásszínház erőteljesen tetten érhető: ezt pedig csak még jobban kihangsúlyozza az elmondhatatlant.

Félreértés ne essék, a darab egy percig sem állítja magáról, hogy drámai vagy szörnyülködtető lenne, a szereplők benne szinte már érthetetlen közönnyel haladnak napról napra a történetben, a narrációt pedig a „nagy füzetbe” írt sorok visszaolvasása jelenti.

A fentebbi idézett ajánló mondataival szóról szóra egyet tudnék érteni úgy, hogy közben következetesen be tudom bizonyítani az ellenkezőjét is. Az előadás, talán már ennyiből is látszik, nem éppen egy könnyű darab. A háború, a nélkülözés, a magány mind átszűrődik az ikerpár (Krisztik Csaba/Horkay Barnabás és Fehér László) gyermeki szűrőjén, a nagymama (Andrássy Máté/Pallag Márton) valóban mesebeli boszorkánynak tűnik és a gyerekek barátja, Nyúlszáj (Földeáki Nóra) is egy furcsa ám szerethető fiatal nő. De mi ez a szűrő, amin keresztül látjuk?

Fotó: Balogh Ákos/Napló

A darab talán első olyan momentuma, amikor könny szökik a néző szemébe, amikor az ikerpár erővel, akarattal és fájdalommal, megedzi a testét – addig ütötték magukat és egymást, míg nem éreztek több fizikai fájdalmat. Csakhamar rájöttek, hogy a lelki fájdalom talán még borzasztóbb, így a szeret apró morzsáit is kiölték szép lassan magukból: „Nem fáj” – mondogatták, míg végül tényleg elmúlt minden érzés. A két gyermek azonban egy pillanatig sem sajnáltatja magát, sem az elején, sem a közepén, mikor halott anyjukat mellén a csecsemővel földelik el nagyanyjuk kertjében, vagy a végén, amikor apjuk testén át csak egyikük szökhet át a határon. Ha ezek a példák sokkolónak tűnnek, fel kell hívnom arra is a figyelmet, hogy ilyen és ehhez hasonló történések minden 5 percben történnek a darabban.

Nem tudok és nem merek kiemelni egy színészt sem: óriási alakításokat láthatunk az első perctől az utolsóig, talán Pallag Márton nagyanya alakítása volt az összes kiemelkedő közül a leggrandiózusabb szerepmegformálás. A Junior Prima-díjas magyar színész, fizikai színházi koreográfus-rendező a puszta színpadi jelenlétével is libabőrt váltott ki. A leghihetetlenebb a darab megtekintése után talán mégis az, hogy a 120 perc szóval, tettel és mozgással leképezett elképesztő fájdalom a színpadon olyan lassan, megfontoltan és könyörtelenül csordogál a nézők lelkébe, hogy egészen a végéig bízunk abban, hogy még jóra fordulhat minden. De nem fog.

A nagy füzet című előadást legközelebb október 17-én láthatja a közönség a Pannon Várszínház színpadán.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában