„Édes Imrém! Lelkem, Márikóm!”

Az „Édes Imrém! Lelkem, Márikóm!” – Gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő leveleskönyve 1848-49 című kötet bemutatóját tartották a Laczkó Dezső Múzeumban.

Juhász-Léhi István

Lipthay Endre és Somogyi Gréta szerkesztők mutatták be a kötetet

Fotó: Juhász-Léhi István/Napló

A Naplónak a könyv két szerkesztője, Somogyi Gréta – a Hadtörténeti Intézet szerkesztője – és Lipthay Endre – az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának munkatársa – beszélt a mű születésének körülményeiről az előadás előtt.

- A kötet legnagyobb különlegessége az, hogy csodával határos módon túlélte az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot. A leveleskötet 1848 januárja és 1849 februárja között írt leveleket tartalmaz, amelyeket a házastársak, gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő váltottak egymással. Lipthay Endre arról beszélt, hogy ezek keletkezésének apropója gróf Mikó Imre erdélyi kincstárnoki kinevezése, mert ennek következtében költözött Nagyszebenbe, ám a családja Kolozsváron maradt. A levelek által bepillantást nyerhetünk egy arisztokrata család életébe, mindennapjaiba a gyereknevelési kérdéstől a pénzügyi gazdálkodásig, illetve az 1848-as események kolozsvári fogadtatásáról, az utolsó erdélyi országgyűlés összehívásának körülményeiről is tájékozódhatunk – nyilatkozta Somogyi Gréta.

Hozzátette, a 19. században nem volt még annyira divat a szerelmesleveles könyv, ez a kötet viszont az. Egy olyan házaspár magánjellegű megnyilatkozásait olvashatják az érdeklődők, akik valóban egymás támaszai voltak, s akiknek a napi levélváltás amolyan „surrogátum” (pótlék) volt, hogy személyes hiányukat pótolja.

Lipthay Endre és Somogyi Gréta szerkesztők mutatták be a kötetet Fotó: Juhász-Léhi István/Napló

- Gróf Mikó Imre, akit a kortársak „Erdély Széchenyijének” is hívtak, olyan ösztönző tevékenységet – mind a gazdasági, kulturális és a társadalmi élet fellendítésében – folytatott a 19. század közepén, mint Széchenyi István Magyarországon – ezt már Lipthay Endre mondta.

Érdekes tény az is, hogy a levelek bekötve az utódok számára is elérhetők voltak egészen 1945-ig. A kastély(ok)ból ezután levéltárba kerültek a család dokumentumai, majd a múzeumba. A leveleskönyv viszont nem, az „lappangott” és csak a 2000-es évek elején került az Országos Széchényi Könyvtárba.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában