Egy regényes szakmai, költői életút állomásai

Ha egy – immár klasszikusnak tekinthető – kortárs költő életművét bemutató monográfiát olyan élvezettel olvasunk, mintha nívós kalandregényt tartanánk a kezünkben, akkor az két ember vitathatatlan érdeme: a modellé és a szerzőé. Elcsépelt frázisnak tűnik, ha egy könyvről kijelentjük, hogy letehetetlen, hogy nem enged el bennünket cselekményével, tartalmával és mondanivalójával. Szatmári-Nagy Anikó munkája rendelkezik mindezekkel az erényekkel, miközben tömörítve megismerteti velünk az életrajz egyetemes és magyar történelmi hátterét.

A Búzás család már 1578-ban nemesi címmel büszkélkedhetett. A költő édesapja 1884-ben született, a nagyapa az Osztrák–Magyar Monarchiában Érendréden volt református lelkész. Az apai nagyanya szintén nemesi családból, Kőszegről származott.

A költő kései gyerek, 1935-ben született Medgyesegyházán. Ezt követően elkezdődött a család vándorlása: Szeged, Keszthely, Szombathely. A vasi városban került elemi iskolába, és itt élték át a második világháború borzalmait: légiriadók, bombázások, deportálások. Az iskolai szénszünetek idején apai nagynénjénél, Veszprémben lakott. A család később visszaköltözött Keszthelyre. Búzás a Vajda János Gimnáziumba járt, ahol Bertha Bulcsu, a későbbi neves író lett a padtársa, de összebarátkozott Szilvási Lajossal is.

A szerelmi bonyodalmak már diákként elkezdődtek az életében, és végigkísérték mostani, harmadik házasságáig. Annak idején ragyogó úszó volt, sportkarrier várt rá Budapesten, de ahogy a szerző írja: „Búzás Hubának nem az volt az útja.” Felvették a pécsi egyetem jogtudományi karára. Külön fejezetek foglalkoznak az 1956-os forradalom időszakával (élményei a Félrevert harangjaim című kötetében jelennek meg), házasságainak történeteivel, valamint hivatásával. 1957-ben diplomázott. Szeptember 1-jétől a Veszprémi Járásbíróságon fogalmazóként, majd büntetőbíróként dolgozott. 1972 nyarán kinevezték a Veszprém Megyei Tanács igazgatási osztályvezetőjének. Korengedménnyel innen ment nyugdíjba, 1992-ben azonban visszatért a Veszprémi Városi Bíróságra büntetőbírónak.

Szatmári-Nagy Anikó munkahelyi konfliktusokkal és érdekes epizódokkal fűszerezi a költői, olykor göröngyös életsorsot. Búzás első házassága 1958-tól 2000-ig tartott. A Nobel-díjas G. G. Márquez írta: „Semmi sem hasonlít jobban a földi pokolra, mint egy boldog házasság.” A 42 év sűrítménye korántsem harmonikus, zűrzavar és pokoljárás jellemezte. A második házasság sem adott mennyei balzsamot a sármos férfinak, noha Pitypang, ifjúkori szerelme (2005-ben vette el) számos erotikus versét ihlette. A válás utáni huszonéves múzsák, Tina és Virgin viszont átmenetileg pótolták a hiányzó érzelmeket.

1972-ben Búzás Huba költőként elhallgatott (okait behatóan elemzi a kötet), csak 1995-ben kezdett újra publikálni. 2000-ben Kávéillat – korán ébredőknek címmel megjelent első verseskötete. A költői pálya filozófiáját és szakaszait, formaművészetének kialakulását („Az volt a célja, hogy felújítsa a magyar nyelvnek azokat a különleges, szép szavait, amelyek elfelejtődtek.”) és az emberiség keserűségeit megéneklő eposztrilógiát, „világkölteményt” idézetekkel alátámasztva nagyszerűen kifejti a szerző a monográfiában. Búzás egy ómexikói mondásra hivatkozik: „A költészet attól költészet, hogy úgy viselkednek benne a szavak, mintha először találkoznának.”

Munkássága páratlan hangvételű, népszerűségének grafikonja emelkedő tendenciájú. Régóta a Mozgó Világ nívódíjas szerzője. Ágh István egy esszében így fogalmazott: „Becsületesen ízléses az erotikája, melyben sohasem magamutogató, de önfeltáróan őszinte, mint Szabó Lőrinc, ugyanakkor kellően gráciás, mint Jékely Zoltán. Azon az égtájon világít Villon, Shakespeare… Látom a versekben Dylan Thomast is.”

A költő Veszprémben, takácskerti lakásukban tavaly elkészült első történelmi drámájával. Edit, a harmadik, egykori televíziós látványtervező feleség derűs, hangulatos miliőt teremtett számára. Szakonyi Károly írta lektori véleményében a Janus Pannonius című darabról: „Nem képeskönyv a múltról, hanem napjaink gondjaiba hasító mű.” Búzás Huba „magasfeszültségű” életműve is ezt teszi, és ezért lesz maradandó.