Átfogó kötetet adott ki a bányászatról Hanich Erika

– A bányászéletről először csak édesapám tiszteletére szerettem volna írni, aki 27 évig dolgozott Dudarbányán csillésként, majd vájárként. Ám mi­után beleástam ma­gam a témába, szembesültem vele, hogy több aktuális jeles évforduló is méltó a megemlékezésre. A Zirc térségi falvak mindegyikéből sokan dolgoztak a dudari bányában, megérdemlik az emlékezést, a tiszteletet, hogy ne merüljön feledésbe e szakma. Gyerekként a bányászszakszavak – mint vitla, kaparó, tám, vágat, frontfejtés, főte, kas – mindennapi életem részei voltak, apám sokat mesélt munkájáról. Tisztelte bányásztársait, akik becsülték őt – emlékszik vissza a szerző.

A kötet számba veszi a bányászat történetét a kezdetektől, a dudari bánya elindítóit, jeles nagyjait, képet fest a bányászati szak- és felsőoktatásról, a munkafeltételekről, a bányaművelés veszélyeiről, a lázadásokról, sztrájkokról, a szakszervezeti mozgalomról, szól a bányászember akarat­erejéről, keménységéről, állhatatosságáról. Személyes kötődésekkel átitatott elemzést olvashatunk, milyen hatással volt Dudarbánya megnyitása a zirci járás – ahol számot­tevő ipar korábban nem volt – munkaerőpiacára, közösségi és kulturális életére, szó van a Zirc–Dudar között elindított gőzmozdonyos vonatközlekedésről, fabarakkos vasút- állomásával.

Hofferné Hanich Erika külön fejezetben idézi édesapja, Hanich János emlékét, aki nehéz sorsa ellenére mindig pozitívan állt az élet dolgaihoz. Meséi alapján családja csodálatos képet formált munkájáról, lánya már édesapja halála után szembesült igazán a kemény valósággal, amikor egy bányalátogatás során lement a föld mélyébe.

A fotókkal, eredeti dokumentumok bemutatásával színesített kötet a szerző magánkiadásában jelent meg.