Megidézték Pilinszky János kultuszát a veszprémi beszélgetésen

A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar és a Veszprém – Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa közös programsorozata, a Pannon KultúrKlub negyedik rendezvényét tartották meg pénteken a Papírkutya Kultúrbisztróban. A pénteki rendezvény, ahogy a korábbi négy is, ismét teltházas volt, hatalmas érdeklődés övezte. A rendezvény moderátora, Szávai Dorottya irodalomtörténész elmondta, a kar szeretné a rendezvénysorozatot a továbbiakban is érdekes témákkal és kiemelt vendégekkel folytatni.

A Pilinszky 100 beszélgetésen Szávai Dorottya beszélgetőtársai Radnóti Sándor, esztéta, irodalomtörténész, egyetemi tanár, Géher István, költő, műfordító, egyetemi docens és Szmeskó Gábor, doktorandusz voltak. A moderátor kiemelte, az évfordulók mindig lehetőséget teremtenek arra, hogy újragondoljuk azt, amiről azt hittük, hogy biztosan tudtuk; Pilinszky szavaival szólva: semmit nem tudunk.

A beszélgetésen résztvevő három generáció mind Pilinszky költészetének vizsgálatával foglalkozik, ám talán nem túlzó azt mondani, hogy ült a pódiumon egy valaki, aki nemcsak, hogy kutatta az életművet, de a kortárs irodalomtudomány az ő munkásságához tér vissza, ha Pilinszky-kutatásról esik szó. Ez a nagyszerű irodalomtörténész pedig Radnóti Sándor, akit a kulturális világban talán is nem kell bemutatni. Széchenyi-díjas magyar esztéta, kritikus, filozófus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nem megkerülhető adat az sem, hogy nemcsak, hogy találkozhatott Pilinszky Jánossal, de már a költő életében vizsgálta alkotásait. – Személyesen is találkozhattam Pilinszky Jánossal, amikor megírtam a róla szóló könyvemet, ami két részből állt: egy általános elméleti fejtegetés a misztika és a líra összefüggéséről, a második rész pedig, hogy ezt az elméletet a gyakorlatban igazoljam a műveken keresztül. Ezt a kéziratot eljuttattam Pilinszkyhez, és akkor életemben először találkoztam is vele, utána szoros és jó ismerettség, barátság alakult ki közöttünk. Arra tisztán emlékszem, hogy a találkozás után, amikor a trolibusszal hazafelé tartottam, akkor remegett a lábam – emlékezett vissza első találkozásukra Radnóti Sándor.

Szmeskó Gábor doktorandusz, mint a legfiatalabb a résztvevők között elmesélte, azért választotta Pilinszky János életművét disszertációja témájának, hiszen olyat szeretett volna, ahol a teológia, a filozófia és az irodalom összeérés együtt ad ki egy nagy egészet. Ez tagadhatatlanul a Pilinszky-életmű, ám, ahogyan a beszélgetésen is kiemelték, a költő esztétikája, filozófiája és prózája is kiemelkedő, bár talán kevésbé hangsúlyos a jelenlegi kutatásokban. Géher István meglátása szerint noha fel-felbukkannak olyan kritikák (például Marno Jánostól), amelyek a Pilinszky-kultuszt „rombolni” látszanak, a költő életművének fontosságát nem tudják negálni.

A beszélgetésen Szávai Dorottya jó érzékkel vetett fel nagyon sok szempontot, és még legalább ezret fel tudott volna, ám ebből a rövidre szabott, másfél órás beszélgetésből is kiderült, hogy Pilinszky János a mai napig megkerülhetetlen az irodalomtudományban.