Rendőrből lett krimiíróval találkozhattak olvasói Pápán

A több mint húszéves rendőri múlttal rendelkező Réti László íróval találkozhattak az olvasók a Jókai Mór Városi Könyvtárban az Országos Könyvtári Napok keretében. A szerzővel Horváth Andrea riporter, a Médiacentrum munkatársa beszélgetett.

Réti László már a gimnáziumban elkezdett írogatni, de komolyabban harminc évesen, a rendőrségi munkából való kikapcsolódás gyanánt vágott bele az írásba. Eleinte Marcus Meadow álnéven jelentek meg a könyvei, hogy elválassza a rendőr szakmát a magánéletétől. Mint mondta, olyat ír, amit ő is szívesen olvasna. A krimi műfajbeli ízlése Robert Ludlum, Glenn Meade, Ken Follett, Frederick Forsyth és Tom Clancy regényei alapján alakult ki, újabb kedvence pedig Nelson DeMille. Köteteit szerteágazó pókhálóhoz hasonlította, melynek ha bármely részén változtat, az egész megmozdul.

– Számomra az írás során nagyon fontos a hitelesség és a pontosság. Kínosan ügyelek a részletekre és a háttérre, ami legalább akkora jelentőséggel bír, mint maga a sztori. Szerintem az olvasó akkor tud kikapcsolódni, a történetre koncentrálni, ha biztos lehet benne, hogy az információk, adatok hitelesek, a helyükön vannak. Rendszerint először a történetet találom ki, az ötletet olykor az életem szokatlan eseményeiből véve, aztán mögé teszek egy olyan hátteret, ami engem érdekel és működtetni tudja a mesét. A rendőri munka egyébként adott muníciót, sztorikat, figurákat, akár párbeszédeket is. Abból, ami megtörténik egy ilyen pályán, főleg emberöléses nyomozás, súlyosabb bűncselekmények során, sok esetben inkább vissza kell törölni, mert az olvasó nem hinné el az abszurditása miatt. Például egyszer az egyik vidéki kisváros mellől jött bejelentés, hogy az erdőszélen parkoló furgon utasteréből egy férfi hátravonszolt egy nőt, betette a raktérbe, majd sikolyok hallatszottak ki. A kiérkező járőrök fegyverrel törték rájuk az ajtót, de megdöbbenésükre nem ölésre, hanem ölelésre, intim együttlétre derült fény. Mindketten házasok voltak, csak nem egymással, ráadásul a hölgy mozgássérült – árulta el Réti László, hozzátéve, gyűjti az ilyen bizarr eseteket, hogy idővel felhasználhassa, beépíthesse regényeibe.

A termékeny krimiíró a fő karaktereit nem egyénekről mintázza, hanem többek tulajdonságait, kényszereit gyúrja egybe. Alapos alkotóként a kutatómunkára javarészt több időt fordít, mint az írásra. Külön mappában gyűjti az ötleteit, illetve ezekhez a helyszíneket, amelyekbe ágyazhatja a történetet. Időnként azért utazik, hogy magába szívhassa az ottani hangulatot, illatokat, aztán úgy igyekszik megírni a miliőt, hogy az olvasó is oda érezhesse magát.

– A gyűjtőmunka folyamatos, egy-egy kötet elkészítése pedig általában hét hetet vesz igénybe. Mechanikus agyam van: adatbázis-kezelőben megtervezem a könyvet, a történetszálakat külön megírom, majd folyamatábra és tér-idő grafikon segítségével szövöm össze, végül egy napot rászánva, a bukfencek, pontatlanságok elkerülése végett ugyanazon logikával zárom le. Tanultam forgatókönyvírást, és az amerikai filmforgatókönyv sémáját ültettem át írásra. Azt a módszert alkalmazom, hogy a ritmus miatt kis túlzással patikamérlegen 400 oldalra mérem ki a regényeket, 25 oldalas blokkokra felosztva a szerkezetet, mert általában egy felnőtt ennyit olvas el egy ültő helyében, míg ebből kirántja valami. Ezért 25 oldalanként belerakok egy narratív horgot, ami visszahúzza a sztorihoz, és a krimi kötött szabályaiban ez jellemzően egy gyilkosság, csavar vagy akció. Szórakoztatni szeretnék, mert amíg írok, én is jól szórakozom. Ebből ered, hogy a hobbimon belül is van egy hobbim: a humoros írások. Két kisregényem és különféle novellák e körben születtek – jegyezte meg Réti László.

A dedikálással, fotózkodással zárult rendezvényen a közönség is kérdezhetett a szerzőtől.