Mindig emelt fővel

2021.11.28. 19:01

Emlékszoba Bér Júlia festő- és grafikusművésznek

"Mindig újszerűt, ugyanakkor maradandót alkotott, többek közt szülőföldjét, a Bakonyt is megjelenítve színes fametszetein" – hangzott el az emlékszoba átadásán, amit a város neves szülöttjének, Bér Júlia festő- és grafikusművésznek a hagyatékát őrizve alakítottak ki a Reguly-múzeumban.

Rimányi Zita

Bér Júlia Zircen született. Párizsban tanult, férjhez menve Prágába került. Olajjal készült tájképei és prágai motívumokat felhasználó műveinek színe sötét, szomorúságot árasztanak. Fájdalmát az alkotásban gyógyította. Több mint tíz évet töltött kladnói, ostravai, sokolovi bányákban. A vájárokat ott rajzolta, ahol a legveszélyesebb munka folyt. A Garam-völgyi tájak szépsége is hatott művészetére. Sok arcképet festett, közöttük gyermekportrékat. A grafika is vonzza, főleg a linómetszet. Alkotói pályája későbbi szakaszában kifejezési eszközeinek súlypontját a sokszorosító eljárásokra helyezte át. Sorozatain foglalkozott többek közt a harmadik világ felszabadulási erőfeszítéseivel. Ám szíve gyakran hazahúzta: az européer művész, ha két hazájáról, Magyarországról és Csehszlovákiáról kezdett beszélni, előbb-utóbb mindig a szülőföldre, a szűkebb pátriára lyukadt ki, Zircre.

 

Fotelek, levelezések

 

 

A művésznő dolgozószobája ablakából fákat, buszpályaudvart, feldíszített karácsonyfákat láthatott, háttérben, a tér túloldalán a ciszterci apátság hatalmas épületegyüttesével. Emlékszobáját zirci otthonától nem messze rendezték be, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban. Felidézi prágai és zirci lakásának enteriőrjeit. Hosszú, termékeny évek eredményeit minősítő dokumentumok, kéziratok, levelezések, a megbecsülés bizonyítékai, kitüntetések, a festő- és grafikusművész szívének kedves tárgyai kaptak benne helyet. Megjelent kiadványok, katalógusok reprezentálják a pályaképet, kiemelve a képzőművészeti életmű főbb állomásait. A látogató egy kerek kisasztal és kényelmes fotelek közegében kaphat ízelítőt abból a környezetből, amelyben fogadta vendégeit, élte mindennapjait, és kóstolót kaphat őszikéiből, a pasztellel készült pompás virágcsendéletekből.

A zirci Reguly-múzeumban a hétvégén adták át Bér Júlia emlékszobáját Forrás: Balogh Ákos/Napló

Kicsipkézett várfalak

 

 

Lapunknak Szűcs István Miklós képzőművész, középiskolai tanár beszélt Bér Júlia műveiről, személyiségéről. Hiszen barátja és munkatársa volt. Megemlítette nagyméretű színes fametszetsorozatának egyik szép darabját, a Szülőföldem, a Bakony címűt. "Lankás és meredek lejtőjű hegyek, források és patakok, pompás rétek, ma is ragyogó történelmi építmények tárják elénk a Magas-Bakonyt e fametszettel, megidéző szépségét. Változatos vésőhasználattal érzékelteti a felszíni formák gazdagságát, a földrajzi tájegység flóráját, faunáját. A kép középpontjába helyezett zirciség adja azt a keretet, melybe a művésznő a város nagy szülöttjének, Reguly Antalnak a portréját helyezte, annak nagyformátumú személyiséget, aki önműveléssel és nemes elhatározásával nyelvésszé, a magyarok őshaza tájának meglelőjévé lett. Elidőz a zirci kolostor messzi múltból ránk maradt kora gótikus oszlopkötegénél és a ciszterci kolostor műemlékkönyvtárának értékeinél. Kiemelten kezeli a Cseszneken megmaradt, történelem kicsipkézte várfalakat és irányváltó törésvonallal jelzi a kirándulókat vezető útvonalat, a vonuló vadakat" – írta le érzékletesen az alkotást.

Forrás: Balogh Ákos/Napló

 

Büszke tartású példakép

 

 

Szűcs István Miklós szólt Bér Júlia más, hazanéző, beszédes műveiről is. Farostlemezre festett fiatalkori önarcképe egy szelíd tekintetű, művészpályája elején járó alkotót, az életében mindvégig rá jellemző szerénységet mutat, különös módon láttatva a művészeti célokért megnyilvánuló dinamikát. Az olajfestményen, ahogy életében tette, előre tekint, ezzel kifejezi a Bér Júlia-lényeget. Zirci emlék című fametszetén édesanyjával lépdel, mögötte fiútestvére szalad. A képgrafika szereplői hazafelé tartanak. A szeretett mama kislánya kezét és kosarát fogja. Amíg ez a kéz a vesszőfonadékost tartotta, volt mit kitenni a mindennapok asztalára, és az ünnepi terítékre is bőven jutott belőle. Egy büszke tartású anya vezeti kis családját a holdvilágos estén. Bér Júlia rendkívüli kifejezőerejéről tanúskodik a kompozíció, életjelképekkel láttatva a járható és a már bejárt utat. A mama az a példa, akinek tartását Bér Júlia egész életében követte küzdelmeiben, mindig emelt fővel.  

Forrás: Balogh Ákos/Napló

 

Carmen-szerepben modellként

 

 

Egykori prágai mesterének nagyméretű, vászonra vitt olajfestménye Carmenként láttatja a fiatal Bér Júliát. Egy egzotikus, karját lendítő, égbe emelő nő, aki flamencot jár, és a másik karját behajlítva legyezőjét tartja. A festő a spanyolok szenvedélyes büszkeségét kombinálta egy szabadságszerető lélekkel. Ez a Carmen egy kitűnő modell igyekezete, aki mintegy forradalmasította a táncot: közvetlen, kihívó, öntudatos, de ugyanakkor rafináltan érzéki. Carmen szemében kisugárzásának tudata, csábítás és számítás rejlik. A színek kiemelik a fiatal lány melegen fölfénylő arcát. Szerepében nemcsak a karját, de az egész nőt is felemeli, piedesztálra helyezi a művész. Nem teszi csupán a férfiak örömét szolgáló, passzív élvezeti tárggyá. Bér Júlia, mint megfestett Carmen is átütő sikert aratott, szépségével, mágikus jelenlétével mindenkit meghódított. Még akkor is, ha mindehhez járult a torreádorokról alkotott romantikus kép. 

Ezek is érdekelhetik