Erősítik a kötődést hagyományainkhoz, hazánkhoz – Tájházak reneszánsza

Megmutatták első bejegyzé­süket a vendégkönyvben kislányaiknak, kisfiuknak. Ilyen emlékek, eleinkhez kötődésünk miatt is fontosak ezek a népi hagyomány szerint berendezett épületek, illetve a zöld háztartás vezetésére, az egészséges életmódra is példát adnak.

– A népi hagyományok szerint berendezett tájházakban nem nagyon kell magyarázni, mire hogyan alkalmazták eleink eszközeiket, mert eredeti szerepükből adódóan helyezik el azokat: a főzéshez használtakat a konyhában, a tálaláshoz valókat a terített asztalon. Ma is népszerűek a látogatottsági adatok alapján – mondta L. Karsai Henriett néprajzos muzeológus. Hozzátette: a 19. és a 20. század fordulójára jellemző paraszti életmódot úgy mutatják be, hogy könnyű elképzelni dédszüleink mindennapjait. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szakembere az intézményükhöz tartozó Bakonyi Házról elmondta, hogy a hazánkban másodikként, 1935-ben létrehozott ilyen szabadtéri kiállítóhely.

A tájházak jelentősége (amellett hogy néprajzi tárgyú gyűjtemények) az, hogy erősítik a kötődést hagyományainkhoz, hazánkhoz. L. Karsai Henriett azt is kiemelte, hogy újra felfedezhetjük általuk az egykor természetes, magától értetődő ökotudatos szemléletmódot. Készen tálalva találhatók meg bennük a korunkban környezetbarátnak, fenntarthatónak nevezett megoldások. Az egykori, teljesen műanyagmentes háztartásokban alig keletkezett hulladék, lakóik mindent igyekeztek felhasználni, hasznosítani. Ma tudatos táplálkozásnak neveznénk azt, amire ugyancsak példát mutatnak, azt, hogy helyben termelt és szezonális élelmiszereket fogyasztottak. Ezért az ilyen étkezésre nevelés színterei is lehetnek. Egykor ugyanis a falusiak maguk készítettek szinte mindent, ruháikat, eszközeiket, bútorai­kat is. Ételeik alapanyagait megtermelték.

– A népművészet alkotó továbbéltetésében is segít a tájház. A használati és a dísztárgyak motívumkincse alapján például a mai hímzők a maguk kedve szerint variálhatják a motívumkincset és a jelképrendszert is képviselő formákat. A megtekinthető mintakincs adatbázisként is szolgál, nem csak a kutatóknak – szögezte le L. Karsai Henriett.

Az állományvédelem terén a megelőzés a legfontosabb. Ha már károsodott egy-egy textília, fatárgy, akkor nem visszafordítható ez a folyamat. Ezért például ügyelni kell a rovarhálók elhelyezésére és a szellőztetésre. Fontos, hogy nagyobb csoportos látogatások után se növekedjen meg túlzottan a páratartalom a helyiségekben. A folyamatos száraz meleg és az egyenletes hideg jobb a tájházak tárgyainak, kíméletesebb, mint a hőingadozás.

Arról is beszélt a néprajzos muzeológus, hogy értékesek a kistelepüléseken önkormányzati, civil szervezetek vagy magánszemélyek működtetésében, tulajdonában lévő hely­történeti gyűjtemények, amelyekbe jellemzően a falusi közösségek tagjai adták össze a tárgyakat. Így jobban értékelik a helybeliek közös múltjuk értékeit, és szakértői segítséget kaphatnak Veszprém megyében a megyei hatókörű városi múzeum szakembereitől.

Fontos, hogy a települések lakói ott láthassák dédszüleik tárgyi emlékeit, ahol élnek. Kérésre akár elviszik hozzájuk bőröndmúzeum keretében a történeti és néprajzi gyűjteményben található műtárgyakat is, és interaktív, rendhagyó tanóra keretében a muzeológusok, a múzeumpedagógusok bemutatják azokat. Ez a helyi identitás erősítésében is fontos szerepet tölt be. Képzési, pályázati lehetőségekről is tájékoztatják a tájházak, helytörténeti gyűjtemények működtetőit a folyamatos kap­csolattartás keretében. A szakmai segítség hatékonyabb, ha nem évekig elhanyagolt, becsomagolva tartott értékekről van szó.