Endrődi Sándorra, az elfeledett költőre emlékeztek

Emlékező beszédében Heiter Sándor, a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör elnöke arról beszélt, 2005 januárjában álltak itt először, amikor felavatták Endrődi Sándor szobrát. Azét az Endrődi Sándorét, akit Arany János halála és Ady Endre megjelenése között a legjobb magyar költőnek tartottak. Mint mondta, a veszprémi poéta egyike volt a századforduló „legigazibb lírikusainak”, versei spontán alkotások, megtalálta a kifejezések legrövidebb útját, ám mégis feledésbe merült. Olvasói nagy lelkesedéssel fogadták a mindig megújulásra képes, egyre virtuózabb formajátékú költőt. Mivel nem volt olyan elődje, akit követhetett volna, nem volt utódja sem, aki az ő útján indult volna el, mondta Heiter Sándor. Középen helyezkedett el, hazafi volt, de nem nacionalista, haladó, de nem forradalmár. Gyors elfelejtése, költői életművének kimaradása irodalmi köztudatunkból érthetetlen és indokolatlan. „A mi feladatunk az lenne, hogy ne hagyjuk elfelejteni, hanem méltó módon emlékezzünk a költészetére, emberségére, ami például szolgálhatna a mai, kissé zűrzavaros világunkban is” – mondta emlékező beszédében Heiter Sándor, a baráti kör elnöke. 
Endrődi Sándor egyik költeményét Sólyomvári Erik, a Padányi Katolikus Iskola kilencedik évfolyamos tanulója szavalta el. A költő szobránál Veszprém város nevében Halmay Gábor önkormányzati képviselő helyezett el koszorút, majd az emlékezés virágaival lerótták kegyeletüket a Jeruzsálemi Baráti Kör, és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém megyei tagozatának képviselői.