A fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott egykor Balatonalmádi

A Balatonalmádi Turisztikai Egyesület a város történetével foglalkozó egyik kiadványában érdekes adatokról számol be. Leletek bizonyítják, hogy Almádi már az őskorban is lakott volt, a régészek méteres átmérőjű kemencére bukkantak a kőkorszaki talajfelszínen még a berényi iskola alapozásakor. Arra is bizonyíték van, hogy mintegy hatezer évvel ezelőtt egy őskori keramikus élt és dolgozott a területen. Az újkőkorban a Kun-földeknek nevezett vörösberényi dűlőknél találtak olyan leleteket, amelyek szerint valaki pelyvával kevert agyagból edényeket gyúrt és azokat kiégette. Szintén az újkőkorból származó lelet szerint mások szerpentinkőből készítettek baltát. 

A rézkorszak újabb érdekes bizonyítékkal szolgált: két vízparti lakhely nyomaira bukkantak a szakemberek. A rómaiak betelepülése kétezer évvel ezelőtt kezdődött. A talajból olyan egykori vízvezetékrendszert tártak fel, amely a közeli forrásokból a major gazdaságokba szállította a vizet. 

El is érkeztünk a honfoglalás korabeli emlékekhez, a régészek úgy sejtik, Balatonalmádi a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott, a tárgyi bizonyítékokon túl számos korabeli sírhely feltárása is erről tanúskodik. 

Az első írásos emlék egy görög nyelvű oklevél, amelyben Szent István király a virágzó települést és környékét a veszprémvölgyi görög apácáknak adományozta, 48 füsttel és hat halásszal Szárberény néven. Almádi nevével egy 1493-ban kelt oklevélben találkozunk először. A szőlő adásvételéről szóló okiratban birtok helyét jelölték a következőképp: "Szárberény helység szőlőhegyén az Almádinak nevezett helyen..." Ezt követően még két Mohács korabeli oklevélben említik a települést. 

További érdekesség, hogy Almádi területe az Almádi és Berény dűlő a veszprémi káptalan mint f.öldesúr birtokához tartozott, és 1849-ig hegyközségi szervezetben élt, amelytől a szabadságharc leverése után az osztrák közigazgatás megfosztotta. Addig is a szőlőbirtokosok tizedet fizettek a káptalannak. A szőlőművelés egyébként az 1880-as évekig meghatározó gazdasági ágazat volt a területen, akkor azonban egy filoxérajárvány szinte teljesen elpusztította valamennyi szőlőültetvényt. 

A fürdőélet a korabeli források szerint 1874-ben indult meg, ugyanis ez volt az első hivatalosan megnyitott szezon. Egyre több szőlőbeli épületet alakítottak át nyaralóvá. Sőt, 1877-ben a veszprémi Brenner Lőrinc megépítette az első nyolc fürdőkabint a mostani kikötő felé eső területen. Ezt a kis építményt az 1883-ban alakult Almádi Fürdő Rt. folyamatosan bővítette egészen 1926-ig, akkor már 130 kabin állt a vendégek rendelkezésére. 

Közben kikötő is épült 1889-ben, így a település bekapcsolódott a balatoni hajóforgalomba.