Fekete Istvánról ifj. Fekete Istvánnal

Az ajkai székhelyű Fekete István Irodalmi Társaság kiadásában ebből az alkalomból jelent meg M. Mester Katalin Maratoni interjú - Fekete Istvánról ifj. Fekete Istvánnal című kötete. A szerző nevéhez számos dokumentumkötet és életutakat bemutató mű fűződik. A mostani kiadvány - ahogy Horváth Tibor, a társaság elnöke írja az előszóban - egyben tisztelgés Gáspár János örökös társelnök emléke előtt is. 

"A könyv megismerésével kulisszatitkokba tekinthet be az olvasó. Az elfeledett, megmásított történések is valós fénybe kerülnek a hiteles tanú, a fiú által" - írja bevezetőjében M. Mester Katalin. Telefonbeszélgetések, levélváltások és kéziratok adják fundamentumát a terjedelmes interjúnak. Időnként vissza-visszatérnek a kérdések és a válaszok, de újabb és újabb aspektusból világítják meg Fekete István legendáját. A korosabb korosztály között kevesen akadnak, akik ne merültek volna el az idilli hangulatú, meseszép tájleírásokban, a természet csodálatos világában, melynek titkait, rejtelmeit, isteni fenségességét mesteri fokon ábrázolta az író. Szereplői, állatai kitörölhetetlenek emlékezetünkből. 

Ifj. Fekete István 1956-ban, a forradalom idején "hetekig mesterlövész, pontosabb szóval orvlövész" volt, ezért disszidálni kényszerült. "Azóta sincs olyan nap, hogy esti imáimban ne kérném az Úristen bűnbocsánatát" - mondja az interjúban. Először Kanadában kötött ki, majd az Amerikai Egyesült Államokban, Chicagóban telepedett le. 1979-ben Ítéletidő címmel megírta első regényét, melyet újabbak követtek. Kitér hazalátogatásaira is. Ajkán 1928- tól 1941-ig élt a család, ezután a fővárosba költöztek. 

Fekete István (1900-1970) Ajkán a Nirnsee-birtok uradalmi intézője volt. A fiú bálványozta az édesapját (21 éves koráig kezet csókolt neki), aki 20-25 oldalt írt naponta, ceruzával, szinte javítások nélkül. Fénykora-  olvashatjuk - az "1937 és 1945 közötti évekre tehető". Műveit százezres példányszámban adták ki; a termékeny írókat sem akkor, sem mostanában nem díjazzák a kritikusok. Fekete ledorongolásában "élen járt" Tolnai Gábor és Bodor Béla. Irigység vette körül, miközben könyveit rongyosra olvasták. Ifj. Fekete siránkozik is, amiért édesapja nem kapott Kossuth-díjat. Én úgy érzem, hogy a róla elnevezett iskolák, utcák és a tiszteletére emelt emléktáblák, szobrok többet érnek mindenfajta hivatalos díjnál. 

Szóba került családi életük is. Az író magázódott a feleségével, aki örökletes idegrendszeri betegségben szenvedett. Olykor ez békétlenséghez vezetett. Az özvegy (1998-ban hunyt el) 1970 és 1975 között szinte naponta kilátogatott férje sírjához a Farkasréti temetőbe. Fekete István 1946 szeptemberében bal szemére megvakult, és a János-kórházban kivették egyik veséjét. Mivel "a Zsellérek című könyvében az 1919-es kommunista diktatúra és rémuralom szörnyűségeiről írt, rövid megszakításokkal öt napig verték" az ÁVH székházában. Később a sérüléseit rablótámadással, illetve autóbalesettel magyarázták a hatóságok. 

A fotókkal illusztrált interjúkötet híven tükrözi az író szellemiségét, és számos adalékkal egészíti ki soha el nem halványuló, maradandó életművét.