Magyar Passió: filmre vitték, amiről sokáig beszélni sem lehetett

Sok érdeklődőt vonzott a valós történelmi eseményekre épülő mozifilm, megtöltötte a közönség a Zirci Ciszterci Apátság Gobelin-termét. 

A film egy olyan történeti korszaknak állít emléket, amely Zirc történelmében is nyomot hagyott: a szerzetesrendek 1950-ben történő feloszlatásának, kitelepítésének körülményeit mutatja be egy ferences pap kálváriáján keresztül. Leopold atyát a mélyen vallásos Eperjes Károly játssza, akinek érzelmi kötődése is van a témához, hiszen több családtagját érintette a történelmi trauma. Tizenkétezerre becsülik azon szerzetesek számát, akiket elhurcoltak, voltak, akiket bebörtönöztek, másokat internáltak, munkára fogtak, s olyanok is vannak, akikről nem lehet tudni, hogy mi lett a sorsuk, miután megfosztották őket jogaik gyakorlásától. A film olyan emberi értékekre hívja fel a figyelmet, mint a szeretet, a megbocsátás, és mintegy katarzisként a szenvedésen keresztül rávilágít a mulasztás bűnére. 

A Magyar Passió hiánypótló mű a maga nemében, hiszen a magyarországi szerzetesek 50-es évekbeli elhurcolásáról több dokumentumfilm is készült, de olyan feldolgozásra még nem tettek kísérletet, amely a ma embere számára átélhetővé és megismerhetővé teszi a kort. 

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész, a film egyik főszereplője, rendezője és társ-forgatókönyvírója, aki elmondta, nem a saját kútfőjéből pattant ki a történet, a film alapját Várnai Péter címzetes prépost Krisztus inge című színműve képezi, melynek a karácsonyi része Zircen történt, csak olyan szépen felújították az apátsági épület­együttest, hogy ezt a jelenetet a korhoz hűen itt nem tudták volna leforgatni. 

A vetítésen szintén részt vevő Kovács Zoltán, Zirc térségének országgyűlési képviselője köszöntőjében hangsúlyozta, a film egy olyan történeti korszakban játszódik, amiről sokáig még beszélni sem lehetett, sokszor még otthon, családi körben sem. Fontosnak nevezte, hogy emlékezzünk a névtelen hősökre, és minden korosztálynak figyelmébe ajánlotta az alkotást: az idősebbeknek azért, mert ők együtt éltek ezzel a szörnyűséggel, a középkorúaknak azért, mert nekik mást tanítottak róla, a fiataloknak pedig azért, hogy volt ilyen történelmi múltunk, amiből okulnunk kell.